Már a legutóbbi izraeli választások előtt egyértelmű volt, hogy Benjamin Netanjahu baloldali ellenfelei nem fogadják majd szelíden a baloldal vereségét. Ahogy Jair Lapid leköszönő ideiglenes izraeli miniszterelnök és az amerikai külpolitika néhány veterán tagjának nyilatkozatai is jelzik, Netanjahu demokratikusan megválasztott kormányát bel- és külföldön is sokan úgy kezelik majd, mintha az iráni iszlamista zsarnokok kormányának erkölcsi megfelelője lenne.
Lejárató kampányuk fókuszában az Ocma Jehudit vezetőjének, Itamar Ben-Gvirnek, a Vallási Cionista Párt vezetőjének, Bezalel Smotrichnak és a koalícióban lévő LMBTQ-ellenes Noam frakciónak múltbeli nézetei, viselkedése és terveikkel kapcsolatos kijelentései állnak, melyek szögegyenest szembemennek a Nyugat által szent tehénként és egyetlen elfogadható politikai berendezkedésként kezelt liberális, LMBTQ-barát demokratikus elképzelésekkel.
A legutóbbi botrány Benjamin Netanjahu Avi Maozzal, a Noam párt vezetőjével kötött megállapodása kapcsán tört ki, mellyel miniszterhelyettesként a Miniszterelnöki Hivatalon belüli új „nemzeti zsidó identitás” kormányzati osztály vezetőjének tette meg, mellyel többek között ő ellenőrizheti majd az Oktatási Minisztérium külső programokért felelős ágát. Jair Lapid, az LMBTQ-barát szervezetek, és számos polgármester, igazgató, tanár, szülő és politikus azonnal apokalipszist, fasizmust és iráni típusú elnyomó rendszert vizionált reakcióiban, annak ellenére, hogy maga a jövőbeni miniszterelnök is igyekezett mindenkit megnyugtatni arról, hogy a végső döntéseket ezekben a kérdésekben is ő hozza majd meg, és Izraelben nem lesz teokrácia, sem pedig az LMBTQ-jogok bárminemű csorbulására nem lehet számítani kormányzása alatt, sőt erős az esélye annak, hogy Izrael következő külügyminisztere a homoszexualitását nyíltan vállaló Amir Ohana lesz.
2022.12.09. (XXVI/49)
