Az USA – EU Kereskedelmi és Technológiai Tanács decemberi ülése.(Fotó: AP / Manuel Balce Ceneta)
Egyre nyilvánvalóbb már egy felületes megfigyelő számára is, hogy az Európai Unió vezető politikusai és az Egyesült Államok vezetői a legtöbb kérdésben ugyanazon a platformon állnak, és az is, hogy az Oroszország elleni, energiakérdést érintő szankciók is egyre inkább az Egyesült Államok érdekkörébe vonják az EU tagállamait. Ez a folyamat azonban nem az orosz–ukrán háború kirobbanásakor kezdődött.
Az Egyesült Államok már a 2. világháború vége óta, azaz 1945-től kezdve ugyanazt a három lépést követi geopolitikai stratégiájában Matthew Kroenig politikatudós szerint, aki 2021-ben megjelent könyvében a következő elméletet vázolta fel: Az Egyesült Államok „először is felépítette a jelenlegi, általa megszabott szabályokon alapuló nemzetközi rendszert, aztán befogadott minden olyan országot a klubba, amelyek hajlandóak voltak a szabályok szerint játszani, még korábbi ellenfeleiket is. Harmadszor pedig az Egyesült Államok együttműködött a szövetségeseivel, hogy megvédje a rendszert azokkal az országokkal szemben, amelyek kihívást intézhetnének ellene”.
A politikai rendszer, amelyről Kroenig beszél, az úgynevezett liberális nemzetközi rendszer (LIO), amelynek létrehozása azért volt szükséges, hogy a Szovjetuniótól megvédje a nyugati civilizációt, és az általa fontosnak tartott értékrendet a lehető legnagyobb mértékben elterjessze. Ennek keretében kiterjesztették a szabadkereskedelmet, elősegítették a tőke szabadabb áramlását, és ennek része a demokrácia-export is, amit a Közel-Keleten indított háborúkban láthattunk.
2022.12.16. (XXVI/50)
