„A horrorfilmek elsődleges célja, hogy megijesszenek, megdöbbentsenek, megrémítsenek vagy undort keltsenek különböző vizuális vagy auditív eszközök felhasználásával. Ilyen eszközök
például a természetfölötti világ megjelenítése, a vér, a fájdalom, torzulások, abnormalitások, a sötétség és instabilitás közvetítése órákon vagy sorozatok esetében még hosszabb időn át. A félelem, az ijedelem és az undor alapvetően olyan érzések, amelyeket az emberek a hétköznapi élet során, ha tehetik, elkerülnek, vagy a lehető legrövidebb időre szűkítik le ezek átélését. A „természetes” úton megjelenő ijedtségnek egyébként, bár nem kellemes érzés, mégis van egy életvédő szerepe, mégpedig, hogy jelzi a veszély jelenlétét, és vagy megküzdésre, vagy menekülésre ösztönöz. A mesterségesen keltett félelemnek természetesen ez a szerepe nincs meg, így felmerül a kérdés, hogy milyen lelki folyamatokat hoz létre az emberben egy horrorfilm, ha tömegek önszántukból fogyasztják ezeket a médiatermékeket.
Most mindenkinek, aki előfizet a Hetek nyomtatott verziójára, online előfizetést is ajándékozunk, amivel már csütörtökönként olvasható a friss újság és a teljes archívum is elérhető! Részletek a Hetekben és a https://www.hetek.hu/elofizetes oldalon.
Az egyik legkorábbi elmélet szerint, a horror nyújtotta élvezet az átélt feszültség fokozódásából, majd annak a feloldása során felszabaduló pozitív érzésekből származik. Ez az elmélet azonban nem ad magyarázatot azokra a filmekre, amikor a happy end elmarad, és a felgyülemlett feszültség nem oldódik fel. Egy másik elmélet szerint önmagában a horror által keltett érzelmileg felfokozott, izgalmi állapot önjutalmazó hatású, függetlenül attól, hogy van-e feloldás vagy sem. Eszerint tehát az izgalom kellemes élménye készteti az embert arra, hogy ezt az állapotot újra és újra elérje, fenntartsa” – fejtette ki a szakember.