Szemmel láthatóan a legsikeresebb sportolók teljesítményét is kibillenti egy-egy magánéleti törés, ezért nem túlzás azt állítani: létfontosságú minden versenyző számára, hogy legszorosabb kapcsolatait harmónia és biztonság jellemezze, amiből újra és újra erőt tud meríteni.
A köztudottan családpárti teniszlegenda, Rafael Nadal a 22. Grand Slam-győzelmét zsebelhette be a tavasz végi-nyár eleji Roland Garros bajnokságon. A sportoló több évtizedes, nem mindennapi pályafutása során többször beszélt már a családi összetartásról mint motivációforrásról: „Akárhova megyek, az otthonom ott van, ahol a családom” – vallotta Nadal, aki a versenyek okán rengeteget utazott. A stabil szülői, párkapcsolati és rokoni háttértámogatás kiegyensúlyozott karriernek ágyazott meg, ám RAFA – Az én történetem című önéletrajzában a teniszező őszintén ír arról, hogy szülei válása milyen törést okozott játékában. A fiatal teniszikon érzelmi zűrzavarral, depresszióval küzdött; magatartása hűvös, távolságtartó lett, lelki küzdelmei pedig a pályán nyújtott teljesítményére is kihatottak.
A „salak királyának” tartott Nadal 2009-ben elvesztette a Roland Garrost (amit 2005 és 2014 között minden alkalommal megnyert), és Wimbledonban sem sikerült a címvédése. Közel egy évig tartott, míg újra visszanyerte korábbi lendületét.