Lényegre törünk! Bár sokan próbálják elhallgattatni közös értékeinket, de nem hagyjuk! Kérjük, fizessen elő Ön is, hogy jövőre is folytatni tudjuk ezt a munkát: részletek a hetilapban és a hetek.hu/elofizetes oldalon.
December 4-én „Dél-Ázsiában a keresztények ellen elkövetett célzott erőszak” címmel szerveztek figyelemfelhívó rendezvényt Matej Tonin és Bert-Jan Ruissen európai parlamenti képviselők, emberi jogi aktivisták és a keresztényüldözés túlélői az ADF International keresztény jogvédő szervezet közreműködésével. Tanúk és szakértők segítségével mutatták be a politikai döntéshozóknak, milyen brutális helyzetekkel is kell, hogy szembesüljenek a helyi hívők, és sürgették őket, erőteljesebben lépjenek fel a vallásszabadság biztosítása érdekében.
Idén augusztusban több mint száz pakisztánit – főként hindukat és keresztényeket – börtönöztek be az iszlám próféta, Mohamed elleni istenkáromlás törvényének állítólagos megsértése miatt. A Christian Daily International szerint a fogvatartottak kegyetlen bánásmódnak és diszkriminációnak vannak kitéve a jogrendszerben.
Az Egyesült Államok Nemzetközi Vallásszabadság Bizottságának (USCIRF) jelentése szerint Pakisztán istenkáromlási törvényeinél csak Iránéi súlyosabbak. Az ország büntető törvénykönyve előírja, hogy az „istenkáromlók” 10 évtől a halálbüntetésig terjedő büntetést kapjanak. Az üldözött pakisztáni keresztények évekig szenvedhetnek börtönben anélkül, hogy bármi történne velük.
A későbbi pakisztáni kormányok megpróbáltak enyhíteni a szabályozáson, de a kultúra egyre inkább iszlamizálódik. Becslések szerint a szélsőséges mollák (muszlim vallási vezetők) erőszakos ideológiájukkal a lakosság több mint 20 százalékát kontrollálják. A keresztények elleni erőszak riasztó szintet ért el, a hívőket gyakran másodrendű állampolgárokként kezelik saját országukban. Bár lelkészeik fáradhatatlanul küzdenek közösségeik jogaiért és biztonságáért, a pakisztáni keresztények állandó fenyegetés alatt élnek, hogy hamisan istenkáromlással vádolják meg őket, amely halálos ítélethez is vezethet.
Ez a bizonytalan helyzet sokakat arra kényszerít, hogy rendkívüli óvatossággal éljék mindennapi életüket, tudatában annak, hogy egyetlen vád is nemcsak üldözésüket eredményezheti, de családjuk és közösségeik számára is súlyos következményekkel járhat. A félelem és a diszkrimináció légköre érezhető feszültséget teremtett, a keresztény kisebbség pedig egyre ellenségesebb környezetben küzd hite és identitása megőrzéséért. Ugyanakkor a helyi keresztények egyike, „Rásid” az Open Doors keresztényüldözést monitorozó szervezetnek nyilatkozva a következő módon reagált a helyzetre: „Szellemi harcban vagyunk… ezért Krisztus leszünk még az ellenségeink számára is. Megmutatjuk nekik, hogy a hitünk erősebb, mint az ő gyűlöletük.”
A keresztények üldözése Pakisztánban magában foglalja a fiatal hívők elrablását, akiket számos esetben kényszerházasságra köteleznek, az ünnepek alkalmával a templomok ellen irányuló szörnyű erőszakot, valamint a társadalmi diszkriminációt, amely a keresztényeket szegénységben és kiszolgáltatottságban tartja. „A molla hazugságokat terjeszt, a tömeg erőszakos, az állam pedig nem szolgáltat igazságot – ez már nem egy olyan ország, ahol a keresztény hit gyakorlása lehetséges” – foglalta össze a kétségbeejtő helyzetet egy neve elhallgatását kérő lahore-i lelkész a GCR-nek.
Csak 2024-ben 344 új istenkáromlási ügyet regisztráltak, amelyek közül sok a közösségi médiában megjelent hamis vádak nyomán indult és aránytalanul sok keresztényt érintett. A vádak rendre tömeges erőszakhoz is vezetnek. Az Európai Parlamentben megrendezett rendezvényen a felszólalók felidézték, hogy a 2023-as dzsaranvalai támadások során a csőcselék több mint két tucat templomot felgyújtott, 2024-ben pedig Sargodhában meglincseltek egy 74 éves keresztényt, Lazar (Nazir) Masihot. A hatékony büntetéseljárás hiánya azt az érzetet kelti az erőszaktevőkben, hogy büntetlenek maradhatnak.
Sagufta Kauszar, a pakisztáni istenkáromlási rendszer túlélője sürgette az uniós döntéshozókat, hogy maradjanak éberek: „Ha a nemzetközi közösség nem cselekszik, számtalan ártatlan ember fog továbbra is szenvedni azoknak a törvényeknek a hatása alatt, amelyeket a legsebezhetőbbek elhallgattatására és megsemmisítésére használnak.”
A pakisztáni keresztény házaspár, Sagufta és Safkat hét évig volt halálsoron blaszfémia vádjával. A lahore-i Felsőbíróság 2021 júniusában végül hatályon kívül helyezte halálos ítéletüket. Mikor híre ment felmentésüknek, a négygyermekes szülők olyan súlyos halálos fenyegetéseket kaptak, hogy testi épségük megőrzése érdekében Európába kellett menekülniük.
Idén drámai mértékben megnőtt a keresztények elleni célzott támadások száma Indiában. Az Egyesült Keresztények Fóruma szerint csak 2025 januárja és októbere között több mint 600 erőszakos incidenst dokumentáltak – átlagosan két támadást naponta –, köztük tömeges támadásokat, nyilvános megalázásokat, istentiszteletek megzavarását és házak lerombolását.
Jelenleg tizenkét indiai államban alkalmazzák az áttérést tiltó törvényeket, amelyeket gyakran használnak a békés vallási tevékenységek kriminalizálására. Idén 123 büntetőjogi panaszt nyújtottak be keresztények ellen, és több hívő továbbra is börtönben van az országban.
„Az indiai keresztényeket nem bűncselekményekért büntetik, hanem egyszerűen azért, mert összegyűlnek, imádkoznak vagy segítenek szomszédjaiknak” – magyarázta Tehmina Arora, az ADF International ázsiai érdekképviseleti igazgatója a rendezvényen, bemutatva a leginkább érintett indiai régiókból származó dokumentált tanúvallomásokat. „Még az indiai Legfelsőbb Bíróság is megjegyezte nemrégiben, hogy az áttérésellenes törvényeket visszaélésszerűen alkalmazzák a keresztények jogtalan üldözésére.”
A keresztények üldözésének fő forrása Indiában a Sangh Parivar, egy hindu szélsőséges szervezetekből álló konzorcium, amely magában foglalja a befolyásos félkatonai és stratégiai csoportot, az RSS-t (Nemzeti Önkéntes Szövetség), a BJP-t, a fő politikai pártot, valamint a Bajrang Dalt, egy erőszakos ifjúsági szárnyat – mutat rá a Global Christian Relief.
Mindannyian egy Hindutva nevű fasiszta ideológiát szolgálnak, amely Indiát tiszta hindu nemzetté akarja tenni. A parlamenti párt, a BJP először az 1990-es évek végén került hatalomra, és ezt gyorsan követte a keresztények elleni erőszak, különösen Gudzsarát államban. 2003-ban elvesztették a választásokat, majd 2014-ben visszatértek a hatalomba Narendra Modi vezetésével, aki az első miniszterelnök volt, aki a paramilitáris RSS soraiból került ki. Modi a hindu szélsőségességhez hozzáadta az iszlám- és keresztényellenes populizmust, és ezzel növelte a BJP többségét a 2019-es választásokon. A keresztények üldözése két fő területen jelenik meg. Hatékonyan szervezett, célzott erőszaknak vannak kitéve a hindu szélsőségesek részéről, amelynek célja, hogy elűzzék őket bizonyos területekről. A másik taktika azonban kifinomultabb: a szélsőségesek átveszik az irányítást a legfontosabb intézmények, az igazságszolgáltatás, az oktatás és a média felett.
Ahogy egy helyi keresztény vezető fogalmazott: „Ezeket az intézményeket belülről kiüresítették, így ahelyett, hogy az igazság védelmezői és előmozdítói lennének, a szélsőségesség eszközeivé váltak... Ha keresztényeket vernek meg, a kormány gondosan ügyel arra, hogy ne tegyen semmit a tettesek bíróság elé állítása érdekében, hanem olyan narratívát sző, amely mindig a keresztényeket hibáztatja.” A keresztények üldözésének egy másik taktikája Indiában az, hogy megfosztják a vallási szervezeteket a külföldről érkező pénzeszközök fogadásának lehetőségétől, így 2020-ra több mint 19 000 jótékonysági szervezet vesztette el ezt a kiváltságot. Alig húsz év alatt az indiai keresztény (és muszlim) kisebbségekben azt az érzést keltették, hogy már nem tartoznak oda, ahol évszázadok óta élnek.
A kényszerű áttérítések és házasságok méltánytalanul érintik a keresztény lányokat és fiatal nőket, különösen Szindh és Pandzsáb tartományokban. Mégis, minden veszély árnyékában is, folyamatosan döntenek Jézus mellett a hindu háttérből érkezők, olyanok, mint Szuman, aki miután húgát meggyilkolták és menekülésre kényszerült, a következő megvallást tette: „Mindegy mennyi bajjal találom szembe magam, életre leltem Jézusban. Az életem megváltozott. Nincs visszaút.”
2025.12.12. (XXIX/50)
