Pár héttel ezelőtt cikkeztünk arról, hogy miként alakult ki a hitközi párbeszéd a 20. században, különösen a zsidó, a muszlim és a keresztény vallások képviselői között (XXIX/21: „Minden út Istenhez vezet?”). A II. Vatikáni Zsinat és a 2001. szeptember 11-i merényletek felerősítették ezt a folyamatot.
Kétségtelen, hogy az iszlám fundamentalizmusnak mind szunnita, mind síita formája igen elrettentő történelmi tapasztalatban részesítette a nyugati embert, a posztmodern humanizmus mégis arra kényszeríti őt, hogy alkut keressen, ha kell az ördöggel is. Emiatt indult meg az iszlám vallás mosdatása, felmentése, a vallásnak az iszlamista terrortól való teljes elválasztása.
Emlékezetes, hogy a Világkereskedelmi Központ romjai még ki sem hűltek, amikor George W. Bush kijelentette a Washingtoni Iszlám Központban szeptember 17-én: „A terror arca nem az iszlám valódi hite. Az iszlám nem erről szól. Az iszlám a béke.” Akár őszintén mondta, akár politikai kényszerek alatt, jól mutatja, hogy a 21. század milyen új helyzetet teremtett.
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
2025.08.01. (XXIX/31)
