A Nedzsd történelmi régió a mai Szaúd-Arábia földrajzi közepén elterülő hatalmas fennsík, amit 1500 méter magasba hágó hegyek tarkítanak alapvetően sivatagi környezetben, és Rijád felhőkarcolói spékelnek meg. E vad földön született meg a modern szaúdi állam.
A 13. század vérzivataros évtizedeiben a mongolok pusztítását látva az iszlám világ az eltűnés veszélyével nézett szembe. A bagdadi aranykor hirtelen és csúf vége óriási válságot okozott a muszlimok közösségében, az ummában. A vallástudósok köréből kiemelkedett egy unortodox alak, aki minden korábbinál jobban felerősítette a fundamentalista hangokat. Ibn Tajmijja a mameluk szultán megerősítése érdekében dzsihádot hirdetett a hitetlenek és nem hű muszlimok ellen. Úgy vélte, az iszlám világ válságát az ősök tanításáról való letérés okozta, és szükséges az alapokhoz való határozott visszatérés. Dörgedelmei alapjaiban változtatták meg az iszlám jog, a saría legszigorúbb iskoláját, a hanbalita irányzatot.
Fundamentalizmusa azonban csak évszázadokkal később robbant be igazán. A 18. századtól már elkezdett csírázni az a tradicionalista mozgalom, amit később szalafizmusnak neveztek el. A szaláf az istenfélő ősökre, vagyis a muszlimok első három generációjára utal.