Megbukott a homofóbia mítosz

A heteroszexuális beállítottságú embereknél rosszabb mentális állapotban vannak a nem heteroszexuális emberek, ismerte el a Cambridge University Press augusztusi, pszichológiai kiadványa. Ezt eddig széles körben a „szexuális kisebbséget érő stressz elmélettel (SMST) magyarázták, azaz azzal, hogy az ilyen életmódot folytató személyeket érő stigma és diszkrimináció okoz számukra lelki problémákat. Társadalmi diszkrimináció helyett az LMBTQ identitású személyek mentális problémái leginkább családi, genetikai okokra vezethetőek vissza, derült ki az amerikai elit egyetem közelmúltban kiadott tanulmányából. „Amennyiben a nem heteroszexuális személyekkel együtt nevelt heteroszexuális genetikai rokonok mentális egészségi állapota is romlik, az SMST elmélet megdől. Az SMST elmélet empirikus alátámasztásának vizsgálata érdekében szisztematikus metaanalízist végeztünk olyan tanulmányok alapján, amelyek családi-genetikai összehasonlító adatokat tartalmaznak” – írták. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy 15 olyan tanulmányt vettek górcső alá, melyekben ikreket vagy testvéreket kérdeztek szexuális identitásukról és mentális egészségükről. Ezeket aztán arra fókuszálva elemezték, hogy a lelki egészség terén tapasztalható, szexuális orientációból fakadó egyenlőtlenségek milyen mértékben csökkennek a genetikai rokonsággal. Arra a megállapításra jutottak, hogy a nem heteroszexuális és a heteroszexuális személyek közötti mentális egészségbeli egyenlőtlenségek nagy része megszűnik, ha figyelembe veszik a családigenetikai tényezőket.

A cambridge-i kutatás azt is megállapította, hogy a személyiségjegyek nagyobb valószínűséggel befolyásolják azt, hogy valaki hogyan határozza meg a szexuális identitását, mint például maga az iskolai zaklatás. Ezek közül leginkább a neuroticizmust emelték ki. A neurotikus személyiség alatt általában sokat idegeskedő, aggódó embert értünk. „A neurotikus temperamentum jelei gyakran már egészen korán, jóval a pubertás előtt jelentkeznek, amikor a legtöbb embernél a szexuális orientáció nyilvánvalóvá válik. A genetikai tényezők (…) megelőzik a tapasztalatokat” – mutatnak rá, kiemelve, hogy a korábbi kutatások figyelmen kívül hagyták a genetikailag befolyásolt temperamentum szerepét. Az LMBTQ-személyeknél gyakori súlyos depressziós zavar és mentális problémák ezzel is kapcsolatba hozhatóak. A tömeges elutasítás helyett tehát leginkább családi és genetikai okok vezetnek lelki problémákhoz, így a megoldást is ezeken a területeken kell keresni.

Jay Richards, a The Heritage Foundation amerikai konzervatív thinktank vezető munkatársa a Washington Stand lapnak nyilatkozva rámutatott, hogy a „kisebbségi stressz elmélet” már kezdetektől fogva gyenge lábakon állt. „Alig van értelme azzal érvelni, hogy manapság nagyobb az előítélet az úgynevezett »szexuális kisebbségek« ellen, mint mondjuk 50 évvel ezelőtt. Sőt, kultúránk legbefolyásosabb rétegei minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy felmagasztalják az újonnan megalkotott nemi identitásokat.”