A 2010-es évek elején mind XVI. Benedek pápa (Ratzinger), mind pedig Ferenc pápa (Bergoglio) elismerte, hogy létezik homoszexuális lobbi a Vatikánban. Ratzinger a néhány éve megjelent memoárjában írt arról, hogy van egy szűk csoport (4-5 fő), akik a legfelsőbb körökben is igyekeznek befolyásolni a vatikáni döntéshozatalt. A La Repubblica még azt is felvetette a pápa 2013-as váratlan lemondása kapcsán, hogy az összefüggésben lehet ezzel a rejtett LMBTQ-lobbival, bár ezt Ratzinger a könyvében igyekszik cáfolni. Utódja ugyan egy sor területen eltér Benedek pápától, de azt még Bergoglio is megerősítette, hogy bizony létezik egy lobbiszervezet a Vatikán falain belül és kívül, amely igyekszik utat törni a világban egyre népszerűbb genderelméletnek az egyházon belül is.
A pápa ugyanis a retorika szintjén élesen ellenzi a genderizmussal kapcsolatos új trendeket, köztük az azonos neműek házasságát, a nemek megváltoztatását és felcserélhetőségét és a lobbi további olyan célkitűzéseit, amelyek szemben állnak a katolikus katekizmussal. Ferenc pápa több ízben éles hangon beszélt a témáról:
a genderelmélet politikai népszerűsítését hol nukleáris háborúhoz, máskor családromboló ideológiai hadviseléshez hasonlította.
A katolikus egyház számára az elmúlt években az egyik legnagyobb kihívást a mindenkori klérus szexuális devianciája jelentette: ami hol a homoszexuális kapcsolatokban, hol pedofil hajlamokban, végső esetben pedig szexuális zaklatások sorozatában manifesztálódott.
