A háborúban nem csak személyek, hanem az egész társadalom is traumatizálódik. Mi történt ilyen szempontból Izraelben az október 7-i terrortámadás és az azt követő háborúk nyomán?
Bármennyire is vádolják Izraelt azzal, hogy gyarmatosít, az ország alapvetően az önvédelemre van berendezkedve. Még a hadsereget is Izraeli Védelmi Erőknek (Israel Defense Forces) nevezik. Bár Izrael újkori története háborúk és terrorcselekmények sorozata, mégis, mintha a kollektív tudatalattinkba az lenne bekódolva, hogy nem vagyunk végtelenül kiszolgáltatva, meg tudjuk védeni magunkat. Október 7. azonban tragikus cáfolata volt ennek. Ebben az „ipari jellegű” terrorakcióban – ahol békés családokat mészároltak le, embereket csonkítottak meg, csecsemőket égettek el – 1200 halottat hagytak hátra, 250 túszt hurcoltak el. De a pusztítás még nagyobb is lehetett volna. A hadsereg több órán keresztül nem volt képes megvédeni bennünket, és ez rést ütött nem csak az egyéni, hanem a kollektív biztonságérzetünkön is. Egy olyan nemzet esetében, amely a Holokauszt után építi magát újjá, különösen traumatikus tapasztalat, hogy a saját földünkön is elpusztíthatnak minket.
Somlai-Weisz Judit a Tel-Avivi Orvosi Centrum pszichiátere, fő szakterülete a szexuális erőszak áldozatainak segítése. A háború kitörésekor részt vett a pszichiátriai sürgősségi ellátásra felállított részleg munkájában, ahol az október 7-i támadások túlélőit, illetve az áldozatok közvetlen hozzátartozóit kezelték. Jelenleg egy másik osztályon dolgozik, ahol kifejezetten poszttraumás betegekkel foglalkoznak. Kórházi munkája mellett magánpraxist is vezet, illetve egy prostituáltakat segítő segélyszervezetnek dolgozik.