Julius Caesar meggyilkolása. A merénylők nem tudtak profitálni árulásukból. (Forrás: Wikipedia Commons / Jean-Léon Gérôme)
Az emberiség évezredek óta ugyanazt az agyafúrt stratégiát alkalmazza a világegyetem örök törvényszerűségeivel kapcsolatban: megpróbálja figyelmen kívül hagyni őket! Európa értelmisége ráadásul – különösen az úgynevezett felvilágosodás óta – komoly erőfeszítéseket fordít arra, hogy e törvények ignorálását tételes tagadással könnyítse meg.
Nem is csoda, hogy a 21. század első negyedét elhagyva az emberiség kísérő-kísértő romlottsága nemhogy eltűnőben van, hanem egyre magától értetődőbben nyilvánul meg. Az árulás sem kivétel ez alól: a múlt ködébe veszés helyett makacsul uralja társadalmi (és gyakran személyes) viszonyainkat. A politikában ráadásul a demokrácia sajátos játszótere lehetővé tette, hogy (általában) királygyilkosságok nélkül, elegánsan, akár közmegbecsüléstől övezve lehessen gyakorolni.
William Shakespeare idejében ehhez még ölni kellett. Ennek sajátos előnye, hogy műveiben az árulást – a globalizált aktuálpolitika kifacsart világképével ellentétben – annak végső, valódi természetében látjuk: hidegvérű gyilkosságként. Legjelentősebb drámáinak pedig nemcsak a szerelmi vagy baráti, hanem a politikai árulás is központi motívuma. Ezért e bűnt lélektanán túl a társadalmi hatásai szempontjából is rendkívül pontosan bemutatja.
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Átmenvén a siralom völgyén
Trianon túlélése és ami ebből következik »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Átmenvén a siralom völgyén
Trianon túlélése és ami ebből következik »
2025.06.13. (XXIX/24)
