Az anticionizmus valódi természete

Antiszemitizmus-e az anticionizmus? Ezt a ma provokatívnak tekintett kérdést tették fel a Munk Debate szervezői több mint 300 fős közönség előtt június 17-én Torontóban. (A „civilizált és érdemi nyilvános érvelés művészetének” újjáélesztését szolgáló, az alapítvány finanszírozójáról elnevezett vitákat 2008 óta tartják rendszeresen, különböző közéleti témákban.) Douglas Murray díjnyertes brit újságíró és Natasha Hausdorff nemzetközi jogi szakértő azt bizonyították, hogy a válasz: igen. A megállapítással szemben foglalt állást Mehdi Hasan bestselleríró, az MSNBC csatorna korábbi műsorvezetője, valamint Gideon Levy, a Haaretz izraeli lap rovatvezetője.

Mi a cionizmus?

A „Sionba – a bibliai kifejezést egyaránt használják jelképesen Jeruzsálemre és az egész Szentföldre – való visszatérés” a zsidó hagyomány alapeleme, amióta a rómaiak lerombolták a második templomot i. sz. 70-ben. A cionizmus mint a zsidó önrendelkezés és államiság mozgalma az ősi haza, Izrael földje iránti évezredes vágyat tükrözi. Modern formája a 19. században indult, válaszul az Európát mérgező zsidóellenesség hosszú történetére. Az álom Izrael államának 1948. május 14-i kikiáltásával valósult meg, miután Nagy-Britannia feladta Palesztina feletti ellenőrzését, és az Egyesült Nemzetek Közgyűlése megszavazta a terület felosztását zsidó és arab államokra.

A cionizmusnak ezen a modern kori fejlődését meghatározó történelmi pillanata idején számos más csoport is kereste a birodalmi uralom alóli felszabadulást nemzeti identitását és közösségét védelmező mozgalmakon keresztül. A cionizmus azt állítja, hogy a zsidóknak ugyanolyan joguk van az önrendelkezéshez, mint a többi nemzetnek, és létfontosságúnak tartja, hogy legyen menedékük a nem zsidó többségi kultúrák közepette kisebbségként folyamatosan elszenvedett kiszolgáltatottság miatt – legyen szó a cári pogromokról, a hitleri Európáról, a Szovjetunióban tapasztalt üldözésekről vagy akár az antiszemita erőszak növekedéséről a mai Franciaországban.