Hódít a fiatalságkultusz

Öt az egyhez – ez volt a baby boomerek aránya az amerikai társadalomban az 1960-as évek végén, ahogy a Doors is megénekelte (Five to One). Az akkori demográfiai hullám egy olyan generációt hozott létre, amely saját törekvéseket fogalmazott meg, szokásokat, zenét, életmódot, öltözködési stílust alakított ki, egy szóval, a fiatalok először alkottak valódi kultúrát. Mivel többségben voltak, óriási befolyást gyakoroltak az egész nyugati társadalomra.

A vízválasztó generáció

A boomerek a Time magazin szerint is jelentős mértékben hozzájárultak a mai fiatalságkultusz kialakulásához. Az időskor elutasítása nem magyarázható egyszerűen a haláltól való félelemmel, írja a lap, és idézi Sheldon Solomon pszichológiaprofesszort, aki maga is baby boomer. A szakember azt állítja, hogy a jelenlegi idős korosztály kivételezett háttérből jön, ami azt a szemléletet erősítette meg bennük, hogy a korral járó gyengeségek – sőt a halál – nem elkerülhetetlen részei az ember földi életének, hanem „alku tárgyát képezhetik”. Mint mondja: „Mi, akik a modernitás szürreális körülményei közt nőttünk fel, talán a leghaláltagadóbb generáció vagyunk az emberi történelemben. A szüleink átéltek háborúkat és gazdasági válságot. Mi az amerikai álom aranykorát tapasztaltuk meg, mint az utolsó olyan generáció, akik biztos, hogy többre vitték, mint a szüleik, egy olyan világban, amely úgy tűnt, rendíthetetlenül halad a fejlődés útján. Golflabdákat ütögettünk a holdon [utalás az 1971-es Apolló-misszióra] és házhoz szállíttatjuk az ételt, innen pedig a következő lépés az örök élet.” (A MarketWatch szerint egyébként a boomerek 71 százaléka nem tett félre eleget a nyugdíjas éveire, ami szintén azt mutatja, hogy ezt az életszakaszt sokan „elhalaszthatónak” érezték.)

Az emberiség a szorongást, amit az okoz, hogy mindennapjainkat az elkerülhetetlen halál tudatában éljük, kétféleképpen kezelte eddig. Az egyik a szó szerinti halhatatlanság keresése volt, melyből a különböző kultúrák túlvilágmítoszai megszülettek. A másik az a törekvés, hogy az ember részévé váljon valami saját magánál nagyobbnak, például gyermekeket vállaljon, műalkotásokat hozzon létre, épületeket emeljen – nyomot hagyjon, amiről legalább a rokonai emlékezni fognak rá.