„Nem állítom azt, hogy egyáltalán nem veszélyes az út Herszonba, de amennyire lehet, mindig kikerüljük az éles helyzeteket, mivel egy tapasztalt, a helyi viszonyokat jól ismerő társszervezettel megyünk. Azt gondoljuk, hogy oda kell menni segíteni, ahol a legnagyobb szükség van rá. Most ott van óriási baj: lövik őket, fáznak, nem jutnak élelemhez, üzemanyaghoz, gyógyszerhez, egészségügyi ellátáshoz” – sorolja Kovács Sándor, a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálata (HISZ) elnöke arra a kérdésünkre, hogy nem kockázatos-e az egyhetes ukrajnai út, amit immár harmadszor tettek meg azért, hogy eljussanak Herszonba, az orosz–ukrán frontvonalba eső városba.
Segélyszállítmányaik nagy teljesítményű aggregátort, üzemanyagot, élelmiszert, ruhaneműt, gyógyszereket, tisztálkodószereket tartalmaztak, melyeket a herszoni Reménység Elosztóközpontban osztottak szét a rászorulóknak.
„A szeretetszolgálatunk vagy személyesen adja át az adományokat a rászoruló családoknak, vagy olyan szervezeteknek, gyülekezeteknek adjuk oda, akiket ismerünk, akiknek a munkájáért felelősséget tudunk vállalni. Ez a herszoni segélyközpont is ilyen, már korábban is láttuk azt az emberfeletti munkát, amit a halál árnyékában végeznek, naponta több száz embert szolgálnak ki mindazzal, amit a hozzánk hasonló szervezetek odavisznek” – meséli a HISZ elnöke. Szavai szerint ugyanis ez nem úgy működik, hogy kivisszük az adományunkat, és letesszük azt egy önkormányzat udvarán.
2024.02.23. (XXVIII/8)
