Joe Biden amerikai elnök a félidős választáshoz közeledve nemrég bejelentette, hogy a gazdaságélénkítési terve részeként (és nyilván amiatt is, mert a demokraták egyik fontos politikai bázisa a fiatalok) betartja a választások előtt tett ígéretét, melynek alapján az amerikai kormány elenged fejenként 10 000 dollárnyi diákhitelt több millió eladósodott egykori főiskolásnak.
A téma gazdasági jelentősége az egekbe szökő amerikai infláció és az általános válság közepette meglehetősen nagy, hiszen a felmérések szerint mintegy 46 millió amerikainak 1,6 billió dollár szövetségi diákhitele van. A New York-i Federal Reserve tanulmánya szerint az adósságelengedés összességében 321 milliárd dollárt jelentene, és közel 12 millió hitelfelvevő teljes adósságát megszüntetné. Az intézkedés ellenzői – azon túl, hogy véleményük szerint ezzel a dollár elértéktelenedése csak tovább fokozódik – azzal érvelnek, hogy ez rendkívül igazságtalan azokkal a diákokkal szemben, akik már visszafizették adósságukat. Biden ugyanakkor hajthatatlan, mondván, hogy a diákhitelrendszer alapvető átalakításra szorul, különösen olyan társadalmi csoportoknál, amelyek történelmileg marginalizálódtak, és generációkon át kellett megtapasztalniuk az adósságcsapdák különböző típusait.
Az amerikai diákhitel-elengedés egyes vélemények szerint csak tüneti kezelése az általános eladósodottságnak, viszont önmagában is jól szimbolizálja a fogyasztói társadalom világméretű problémáját.