hetilap

Az Egyesült Királyságban az utóbbi néhány évben a melegházasság legalizálásától viszonylag rövid idő alatt eljutott odáig a társadalom, hogy transzfóbiának minősüljön azt mondani, hogy méhe csak a nőknek van. Az állami, sőt az egyházi iskolákban is az oktatás kötelező részévé vált a nemi szerepek és identitás genderideológia mentén történő újradefiniálása, amibe a szülőknek egyáltalán nincs beleszólásuk. Mit gondol, milyen lépéseket kellene tennünk itt, Magyarországon ahhoz, hogy megállítsuk azt a folyamatot, ami az Egyesült Királyságban végbement?

– Szerintem a legfontosabb folytatni a megkezdett utat, és továbbra is ragaszkodni a már elért értékekhez, eredményekhez. Tudom, hogy egyetlen emberi kormányzat sem tökéletes, mindig lesznek hibák, de a magyar kormány és maga a társadalom legalább próbálkozik, hogy kövesse a keresztény, bibliai értékrendet nemzeti szinten is. Azt szeretném kérni önöktől, hogy folytassák, hogy még erősebbek és bátrabbak legyenek. Hogy ne hátráljanak, és ne engedjenek át már megszerzett teret. Mert ez a javunkat szolgálja, nemcsak keresztényekét, hanem az egész társadalomét. Ha megnézzük, hogy mi a helyzet például az Egyesült Királyságban, akkor látjuk, hogy a fiatalok össze vannak zavarodva, a gyerekek pedig depressziósak. Ezt mutatják a statisztikáink. Az iskolákban olyan könyveket használnak, amelyek a legteljesebb mértékben átszexualizált tananyagot kínálnak, és a szexualitás szinte minden formáját népszerűsítik.

Nem szabad azt gondolni, hogy ez nem fog ide is eljutni, a kérdés inkább az, hogy lesz-e ellenállás ezzel szemben.

Nem könnyű, hiszen folyamatos nyomásgyakorlás érkezik az olyan országok részéről, mint a miénk, vagy az Európai Unió felől, akik azt mondják, hogy akkor adunk pénzt, ha ezt vagy azt népszerűsítitek, illetve ezt vagy azt nem tehetitek meg – de ne engedjenek ennek. Épp ellenkezőleg: Magyarország rendelkezik valamivel, amit megtaníthat nekünk, ezért különösen inspiráló példának tartjuk. Németországban vagy más nyugati országokban lefasisztázzák az országukat, azt mondják, hogy visszamaradott vagy homofób, transzfób, és sorolhatnám. Az átlagember viszont látja a haladást, a szépséget, azt, hogy ez egy olyan társadalom, amely modern, de ellene megy az uralkodó kultúrának, és látjuk, hogy itt vannak válaszok is. És szeretnénk, hogy ebben Magyarország kitartson, felvonuljon a családért és a szabadságért, a szépségért és az igazságért. Azt kérjük, hogy folytassák ezt Nyugat-Európa érdekében is, és általánosságban a Nyugat érdekében is.

Sokan úgy gondolják, hogy az LMBTQ-mozgalom a kisebbségi jogokról szól, elnyomott emberek felemeléséről, és semmilyen káros hatása nincs a többségi társadalomra nézve, ha a lobbi eléri a céljait. Ön ugyanakkor azt mondja, hogy eközben a keresztények perifériára kerültek, és a meggyőződésükkel ellentétes dolgokra vannak kényszerítve. Az egyházi iskolákban sem megkerülhető az érzékenyítés, hiszen az kötelezővé vált. Milyen ügyeken dolgozik a szervezetük?

– Jelenleg legalább ezer üggyel foglalkozunk, de ez a szám napról napra növekszik. Sajnos ezek nagyon is valós ügyek. Olyan emberek érintettek leginkább, akik komolyan veszik a hitüket, és ennek megfelelően próbálják nevelni a gyerekeiket is. Egyáltalán nem arról van tehát szó, hogy bárkit is bántanának, kirekesztenének, bárkinek is meg akarnák mondani, hogyan éljen: pont az ellenkezőjét tapasztaljuk! Folyamatosan jönnek a hívások az aggódó szülőktől, tanároktól.

Az emberek cenzúrázva érzik magukat, a szülők elnyomva, a tanárok pedig elveszítik a munkájukat, ha nem kezelnek automatikusan lányként egy kisfiút, azért, mert ő most éppen annak érzi magát.

Orvosok veszítik el a munkájukat, ha nem mondják egy biológiai férfira, hogy nő, amennyiben ez a személy így azonosítja magát. Pont holnap tárgyalunk egy olyan ügyet a bíróságon, ahol egy orvos azért vesztette el a munkáját, mert nem volt hajlandó egy biológiai nőt férfinak nevezni. Egy másik, a múlt héten indult ügyben két szülő azért fordult hozzánk, mert az iskola szabályzata kimondja, hogy aki nem ismeri el egy adott személy választott nemét, az transzfób. Egy vidéki iskolában a gyerekeket megkérték, hogy aki elfogadja a melegházasságot, álljon az egyik oldalra, aki nem, álljon a másik oldalra. Képzelhetik, min kellett keresztülmennie ezek után annak a két gyereknek, aki a hite miatt nem tartotta helyesnek az egyneműek közti házasságot.

Szóval az országuk összes irányelve, szabályzata, programja az LMBTQ-lobbi érdekeit helyezi előtérbe, és lényegében kötelezővé is teszi azt?

– Igen.

Így ha valaki nem működne ezzel együtt…

– Akkor megbüntetnek mindenkit. Elég egy nem „megfelelően” fogalmazott komment egy nyilvános közösségi oldalon.

Elképzelhető akár az is, hogy egy szülő elveszíti a gyermekével kapcsolatos szülői felügyeleti jogát?

– Vannak olyan ügyeink, ahol a gyámügy már beavatkozott például, mert egy 12 éves kiskamasz szeretett volna elindulni a nemváltás útján, és a szülő nem támogatta ezt, vagy legalábbis szeretett volna segítséget kapni abban, hogy jobban megértsék a helyzetet – nem pedig automatikusan, kérdés nélkül megerősíteni azt. A gyámügyesek ilyenkor azt mondják, hogy Johnt Jane-nek kell szólítani, különben a szülők sérülést okoznak a gyermeküknek, sőt öngyilkosságba hajszolják. Ezzel jogalapot teremtenek arra, hogy megvizsgálják a helyzetet, és ha úgy ítélik meg, a gyereket kiemelik a családból.

Van egy olyan esetünk is – a honlapunkon is fent van –, ahol egy tízéves gyerek nem akart részt venni az iskolában szervezett pride felvonuláson, fegyelmit adtak neki, és eltiltották öt napra az iskola látogatásától. És csak tízéves. Az anyát pedig felkereste a rendőrség annak gyanúja miatt, hogy gyűlöletbeszédre tanítja a gyermekét. Hozzájuk is kiment a gyámügy.

Milyen gyorsan zajlott le ez a változás az Egyesült Királyságban? Mik voltak a folyamat legfontosabb lépései, amelyek ide vezettek?

– Azt gondolom, hogy az Egyesült Királyságban mindez a ’60-as években indult el, tehát nagyjából öt vagy hat évtized alatt zajlott le a folyamat. Most viszont már sokkal gyorsabban történik minden, és azt hiszem, hogy ha Magyarországon vagy más országokban beindulnak az események, akkor nem kell majd ilyen hosszú idő, hogy a helyzet megváltozzon, mint amennyi nálunk, az Egyesült Királyságban kellett. Úgy fog összeomlani minden, mint egy sor dominó. A valóság, amelyben mi most az Egyesült Királyságban élünk, gyorsan megérkezhet ide is.

Azt hiszem, hogy azokban az országokban, amelyek még tartják magukat, ha egyszer elkezdődik az átalakulás, akkor nagyon gyorsan végbemegy. Sokszor beszéltem már erről az elmúlt harminc évben.

Ön már az elején sejtette, hogy az Egyesült Királyságban 2021-ben nyilvános bocsánatkérést várnak egy politikustól, ha azt mondja, hogy a férfiak és nők között vannak biológiai alapú különbségek, vagy azt állítja, hogy egy férfi nem szülhet?

– Az első ügyem az ezredforduló idején volt, talán 2000-ben, és igen, sokszor megfordult a fejemben, hogy vajon mikor kerül majd bajba az első tanár, mikor fogják letartóztatni az első utcai prédikátort. Ma itt tartunk: utcai prédikátorok kerülnek börtönbe. Van például egy ügyünk, egy anglikán lelkészt homofóbia címszóval függesztettek fel Chaplinben, ugyanis egy egyháza által üzemeltetett iskolában, egy istentisztelet keretében elmondott egy prédikációt, ami egyesek szemében homofób üzenet terjesztésének számít.

Ezek alapján illúzió azt hinni, hogy ha a közélet és a törvényhozás területén nem teszünk semmit, akkor a családjainkban, az iskoláinkban, a gyülekezeteinkben továbbra is a szólás- és vallásszabadság adta jogainkkal élve gyakorolhatjuk a hitünket?

– Igen, sajnos. Amit mi a mindennapjainkban megélünk, az már kényszerítés. Foglalkozunk egy olyan lelkész ügyével is, akit egy vasárnapi prédikáció miatt tiltottak ki egy iskolából, holott, ha valaki úgy érzi, hogy egy prédikáció transzfób vagy homofób, nem lenne kötelező meghallgatnia. Walesben hoztak egy új rendeletet, amely károsnak ítéli a személyes lelkipásztori szolgálat némely formáját, mert azt mondják, homofób szemléleten alapul. Ennek az a célja, hogy az úgynevezett resztoratív terápiát teljesen betiltsák, amivel viszont megfosztanák az embereket a lehetőségtől, hogy segítséget kérjenek, ha szabadulni szeretnének az azonos neműek iránti vonzalmuktól.

A szélsőséges liberalizmussal szemben

Andrea Williams 2004-ben alapította meg a brit Christian Concern jogvédő szervezet elődjét. „Az egyetem alatt, a ’80-as években meg sem fordult a fejemben, hogy olyan embereket fogok a bíróságon képviselni, akik azért veszítették el a munkájukat, mert azt állítják, hogy a házasság egy férfi és egy nő között jön létre. Sőt, maga a gondolat, hogy a házasság létrejöhet két férfi vagy két nő között, a ’80-as években rendszerszinten is teljesen elképzelhetetlen volt. Ehhez képest, ma az Egyesült Királyságban egy szociális munkást kirúghatnak, ha nem helyez el gyereket egy homoszexuális háztartásba, vagy egy lelkész elveszítheti az engedélyét, ha nem ad össze két férfit” – mondja az ügyvéd végzettségű alapító. 
A Christian Concern az elmúlt csaknem két évtized során a legjelentősebb evangéliumi keresztény szervezetté vált az Egyesült Királyságban. Célja, hogy a kereszténységen belül és a társadalomban egyaránt képviselje a konzervatív, bibliai értékrendet a szélsőséges liberalizmussal szemben. 

Mit mondana a lelkészeknek, papoknak, gyülekezeti vezetőknek, mit tehetnének? Van ezen a területen meghatározó szerepük?

– Igen. Ők az ellenállás vezetői. Egy nemzet a benne lévő egyházat tükrözi vissza. Az egyháznak kell lennie a prófétai szónak, ahogy a királyok mellett voltak próféták és papok, ezért az egyháznak erősnek kell lennie. Magyarországon még erős az egyház, és ilyennek is kell maradnia. Magyarország erős marad, ha a pásztorok erősek. Ők a nyáj vezetői és őrzői. Nekik kell vezetni, nekik kell megerősíteniük a közösségeiket, nekik kell megérteniük a helyzetet, és bátorítani az embereket a gyülekezetekben, hogy lépjenek ki, és szólaljanak fel a gyermekeik és a következő generáció érdekében. Azt is mondhatnánk, hogy az egész világ érdekében, amely figyeli őket. Ne engedjék elnyomni magukat, ne higgyék el a hazugságokat, amiket az emberek mondanak róluk.

A pásztoroknak be kell állniuk a helyükre, és nyilvános szerepet kell vállalniuk, nem engedhetik, hogy az evangélium olyasmivé zsugorodjon, ami csak a gyülekezet zárt ajtói mögé való.

Jézus Krisztus közszereplő, ő az egész kultúra fölött áll. Ő ment meg mindannyiunkat személyes szinten, és Ő menti meg a családjainkat és a közösségeinket is.