A közélet vallástalanítása: A szakmai érvek uralma

A semlegesség egyik értelmezése, hogy azt írja elő, hogy a közéleti témákban kizárólag olyan érveket lehet használni, amelyek mindenki számára egyformán érthetőek és egyformán meggyőzőek. Eszerint azoknak az érveknek, amelyek az egyén belső meggyőződéséből fakadnak, és az eltérő meggyőződésűek számára emiatt „érthetetlenek”, nincs helyük a közéleti vitákban. A semlegesség ilyen felfogásának egyik, a jogirodalomban jelen lévő változata, ami a lelkiismereti és vallásszabadságot a magánügyekre korlátozza, és azt mondja, hogy olyan ügyekre nem terjed ki, melyek a politika hatókörébe tartoznak. Eszerint a lelkiismereti és vallásszabadság tehát biztosítja, hogy otthon imádkozhasson a hívő, de azt nem, hogy az abortusszal, az eutanáziával vagy a melegházassággal kapcsolatban a vallásának megfelelő álláspontot képviseljen.

Ezeket a megközelítéseket szakmai körökben is éles bírálat érte, a nézetek egyik bírálója korunk legismertebb kortárs filozófusa, az idén elhunyt Jürgen Habermas. Habermas szerint mivel a vallási tudatban nem választható ketté a politikai tartalom az élet többi területétől, hanem a vallás a hívő egész életvitelére kihat, ezért „a liberális állam, amely kifejezetten alapjogként védi a létezés ilyen formáit, nem várhatja el ugyanakkor minden polgártól, hogy politikai álláspontját vallási meggyőződésétől vagy világnézetétől függetlenül igazolja”.

A vallási meggyőződés ráadásul, például az abortusz esetében – Kis Jánostól, az egyébként az abortusz kérdésében is liberális elveket valló filozófustól kölcsönvett szavakkal – nem az „egyéni, hanem a közösségi preferenciák” közé tartozik. Vagyis, ha valaki azt gondolja a magzatról, hogy egy kisbaba, nem várható el, hogy a társadalomban való vita során azt az álláspontot képviselje, hogy „én máshogy gondolom, de te csináld nyugodtan”. Hiszen, ha a magzat ember, az abortusz emberölés, a gyilkosságot pedig érintettség nélkül is üldözendőnek tartjuk. Ezért tehát a vallási meggyőződés természetéből fakadóan szükségképpen el akarja elérni a hívő, hogy a megfogant magzatoknak legyen lehetőségük megszületni.