Bírói kontroll nélkül: Miért kongatják a vészharangot a jogászok a Tisza Párt új szuperhivatala miatt?

A Tisza Párt már a választási kampányban kiemelt ígéretként kezelte az NVVH felállítását, amellyel a hazai korrupció rendszerszintű felszámolását célozzák meg. Vitathatatlan, hogy a magyar társadalomban van igény a közvagyon védelmére, sőt még arra is, hogy az Orbán-kormányok kétes szerződéseit és üzleteit kivizsgálják és ténylegesen pontot tegyenek ezeknek az ügyeknek a végére. A javaslat, mivel van rá társadalmi támogatás, mint kés a vajban fog átmenni, még úgy is, hogy sokan nem tudják, mit tartalmaz és milyen kockázatokat hordoz egy ilyen „szuperügyészség” létrehozása.

Magyar Péternek és a Tisza Pártnak fontos ígérete a fékek és ellensúlyok helyreállítása, ugyanakkor ebbe a hivatalba nem építettek be fékeket, így pusztán csak az önmérsékleten múlik majd, hogy tényleg úgy működik-e, mint ígérték. Ahogy arra a Magyar Helsinki Bizottság is felhívta a figyelmet, jogilag az egyik fő probléma, hogy a kormány kivonná a hivatalt a bírói felülvizsgálat alól, így teljesen elvágva a jogorvoslat lehetőségét. Ez azt jelenti, hogy ha egy hivatal egy ügyben jogszerűtlenül jár el vagy túlkapást követ el, az érintettnek nem lesz hová fordulnia. Továbbá Szűcs Gábor, a Fidesz parlamenti képviselője lapunknak megjegyezte, hogy szinte minden magyar állampolgár részesült már valamilyen állami támogatásban.

Ide tartozik például a csok, a babaváró kölcsön, a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott támogatások is. A törvénytervezet szerint a hivatal „bármely közvagyon-felhasználást vagy közvagyonnal való gazdálkodást” vizsgálhat, anélkül, hogy ezt részletesebb feltételekhez vagy pontosabb meghatározásokhoz kötné. Bár ez elég abszurdnak hangzik és az is, de a feltételezés jól rámutat, hogy nagyon tágan határozza meg a közvagyont, és hogy miért kezdhet vizsgálatot a törvényjavaslata. Aligha valószínű, hogy a hivatal kapacitásait lakossági vizsgálatokra pazarolná, hiszen a magánjellegű támogatások ellenőrzése irreális erőforrásokat és túlzottan kiterjesztő jogértelmezést igényelne. Csakhogy értelmezhető így, és ez, valamint az erős és tág vizsgálati jogkörök azt eredményezik, hogy a törvénytervezet olyan eszközt ad a hivatal kezébe, amely politikai értelemben egy asztalra kicsapott fegyvernek is tekinthető.