„Amagyarok önérdekalapú politizálásának szószólója volt, kiemelt szerepet játszott a kommunista diktatúra válságának elmélyítésében, a magyar nemzeti politizálás központi alakjává magasodott, írásai, megszólalásai kellemetlen figyelmeztetések voltak, a realitással szembesítette a magyarokat, és diagnózisaiban szinte soha nem tévedett.” Nem fukarkodott a magasztos jelzőkben Csurka István szobrának avatásán Schmidt Mária, aki szerint a MIÉP egykori elnökének majdnem mindenben igaza volt, csak rossz volt az időzítés.
A történész úgy véli, Csurka Istvánt azért azonosították antiszemitaként, mert az „nagyon is kapóra jött” Magyarországon azoknak a zsidó származású kommunistáknak, akik a viselt dolgaikat firtató minden kérdést egyből antiszemita megnyilvánulásnak bélyegeztek, hogy ezzel „ússzák meg az elszámoltatásukat”. Csurkát méltatta Lezsák Sándor, az országgyűlés fideszes alelnöke is (a rendszerváltáskor az MDF-ben politizált együtt Csurkával, akit aztán 1993-ban kizártak a pártból), aki azt is bejelentette, hogy születésének 120. évfordulója alkalmából Horthy István (Horthy Miklós egykori kormányzó fia) konferenciát is rendeznek Lakitelken.
A szoboravató kapcsán sokan megdöbbenésüknek adtak hangot. A Mazsihisz pénteken adott ki állásfoglalást, amelyben azt írták, Csurka munkásságát „határozott és számtalanszor bírált antiszemitizmus jellemzi, amit a magyar zsidóság nem felejt, és amit minden tisztességes magyar állampolgár, felekezeti hovatartozásától függetlenül, elutasít”. Szerintük Csurka-szobornak nincs helye a lakiteleki Nemzeti Pantheonban. Sokan egyébként egyből kormányzati hintapolitikát emlegettek az esemény kapcsán, amely egyrészt Izrael nyílt támogatását mutatja, ám a holdudvar révén pedig antiszemita politikusok piedesztálra emelésével a szélsőjobb felé „játszik”.
2024.12.13. (XXVIII/50)
