Két hete a szolnoki kalandparkban egy karateedző durván felrúgott és verbálisan is súlyosan bántalmazott egy kisfiút, amit a biztonsági kamera felvett, s az eset az egész országot sokkolta. A férfi ellen, aki nem sokkal utána nyilvánosan bocsánatot kért, rendőrségi eljárás indult az ügyben, a Magyar Karate Szakszövetség (MKSZ) elnöksége pedig elhatárolódott tőle, egyben örökre megfosztotta őt danos fokozataitól, mester címétől, eltiltotta a karateedzői, oktatói, táborszervezési tevékenységtől, és kizárta soraiból.
A kiadott közlemény szerint az MKSZ elnöksége „elhatárolódik a vállalhatatlan, a karate szellemiségéhez,
tanításához, erkölcsi mércéjéhez méltatlan gyermekbántalmazási esettől, és minden hasonló esetben a rendelkezésre álló eszközök teljes szigorával fellép az ilyen és ehhez hasonló esetek teljes visszaszorítása érdekében”.
Az eset óta lapunkat megkeresték olyan felnőttek, akik gyerekként és fiatalon hosszú éveken át karatéztak, egyikük edzősködött is, és többen többféle sportot is űztek. Mindannyian egybehangzóan állították azt, hogy a szolnoki eset korántsem egyedi, a karate sportágban tapasztalataik szerint régóta bevettnek mondható a hasonló – tanítványokat, köztük gyerekeket is nyíltan alázó, bántalmazó, olykor szadista – edzői stílus. Persze nagy tisztelet a kivételnek, de mindegyik férfi, akivel beszéltünk, hasonlókat élt át az edzőitől: megszégyenítést, fizikai és lelki bántalmazást.