hetilap

A hírfogyasztók is lassan hozzászoknak a természeti katasztrófákhoz, járványokhoz, háborús bűncselekményekhez, egyéni drámákhoz. A totális érzéketlenség és hisztérikus túlreagálás lassan törvényszerű váltakozása  határozza meg mindennapjainkat, nem kis feszültséget szülve társadalmainkban.

A szörnyűségek közül, amik körbevesznek minket, úgy tűnik, a magyar közösségimédia-felhasználók egy Svájcból Magyarországra vándorolt farkas indokolatlan lelövését választották ki.

Minden eddig felgyülemlett harag és indulat felszínre tört az M237-re keresztelt farkas utolsó vonyításával: így követelik most száz­ezrek az azonnali börtönt vagy a kínok kínját arra, aki a szerencsétlen esetért felelős. Felelősből ráadásul több is van: nemcsak a szabolcsi vállalkozó, hanem az összes vadász, húsevő, sőt maga a kormány, amiért ilyen szörnyű hellyé tette Magyarországot. Habár elszomorít a svájci farkas halála, de sokkal jobban megráz a csomagtartóba zárt nyíregyházi baba esete, vagy bármelyik másik embertársam drámai halála, legyen az családon belüli erőszak, a háború, vagy egy kíméletlen rákos megbetegedés áldozata.

Sokkal jobb hely lenne a világ, hogyha csak tizedannyi empátiával és odafigyeléssel viszonyulnánk egymáshoz, mint ahogyan ezekben a napokban ehhez a pórul járt vadállathoz.