hetilap

Morvay Pétert 1985-ben, 21 éves egyetemistaként szervezte be a rendőrség. 18 hónapig tevékenykedett ügynökként, 1987-ben viszont lelkiismereti okokból szakított a besúgóhálózattal. Döntéséről és annak előzményeiről ezt követően, még a rendszerváltás előtt beszámolt ismerőseinek, személyesen bocsánatot kért azoktól, akikről jelentéseket írt, majd miután néhány hónappal később csatlakozott a Hit Gyülekezetéhez, 1987 nyarán egy istentiszteleten több száz ember előtt nyilvánosan is, részletesen elmondta történetét. Ez az akkori törvények szerint államtitoksértésnek számított, amelynek a büntetése 5–10 év börtön volt. Végül „csak” az egyetemről zárták ki, és tanulmányait a rendszerváltás után fejezhette be. Beszervezésének történetét – Magyarországon elsőként – az Új Exodus magazin 1990-ben  megjelent első számában, a Hartmann László voltam című cikkében közölte a nagy nyilvánossággal.

Az általa elmondottakat később az Átvilágítási Bíróság jogerős döntésében is megerősítette: „Morvay Péter 1987 márciusában lelkiismereti konfliktustól indíttatva kezdeményezte kapcsolatának megszakítását a III/III-as ügyosztállyal, amely elhatározása mellett végig következetesen kitartott, aminek eredményeképpen tényleges kapcsolata és érdemi tevékenysége ebben az időpontban meg is szűnt” – áll a 2003-ban született határozatban.

Bartus László mindezekkel szemben azt terjeszti úton-útfélen, hogy a múlttal való szembenézés nem történt meg, sőt – mint a perben szereplő cikkében állította – Morvay Péter valójában „az utolsó aktív III/III-as ügynök”. A bíróság előtt Bartus azzal mentegetőzött, hogy ez „publicisztikai fordulat” vagy „költői kép”, de Morvay szerint ez a valótlan vád éppen azért nagyon súlyos, mert „ezzel hazugságnak állítja mindazt, amit 1987 óta tettem és magammal kapcsolatban állítottam”. Az érvek ütköztetése évek óta (évtizedek óta) nem vezetett eredményre, Morvay elmondása szerint Bartus az egyetlen a vele foglalkozó újságírók közül, aki soha nem kérdezte meg őt a múltjával kapcsolatban a nyilvánosság előtt, holott előszeretettel hivatkozik rá. Miután hiába próbálta többször felkérni arra, hogy hagyjon fel a valótlanságok közlésével, sőt egyre képtelenebb állításokat fogalmazott meg a nyilvánosság előtt, utolsó eszközként maradt a bíróság, hogy igazságot tegyen.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek