Így fogadta az amerikai közönség a Szegedi Csanádról szóló filmet

„Mocskos zsidók!” – zengett a néhány éve még jobbikos rendezvényekről ismert rigmus az amerikai moziban, angol felirattal. A közönség felszisszen, feszeng. A popcornos papírzacskók csörgése is elhalkul. Tapintható az értetlenség. Levegőben lóg a kérdés, hogy a 21. század elején, Budapest szívében, magyar nyelven, mindez mégis hogyan történhet meg, különös tekintettel a történelmi előzményekre. A felvétel a manapság középre igyekvő párt néhány évvel ezelőtti gyűlésén készült. Akkor, amikor még Szegedi Csanád a párt alelnökeként maga is a félelemkeltés generátora volt. A Jobbik korábbi frontembere a róla készült dokumentumfilmben mondja el, hogy a párt arculatának kialakításakor igenis tudatosan használtak nyilasokra emlékeztető szimbólumrendszert. Mindezt úgy, hogy ha kell, letagadható legyen, ám a náci ideológia hívei mégis megszólítva érezzék magukat. Céljuk a megfélemlítés volt. Tudatosan, szisztematikusan építkeztek. „Ott voltam a kezdeteknél a Jobbikban, amikor elkezdtük kitolni a határokat. De a legnagyobb kárt azzal okoztuk, hogy a társadalomban feszültséget gerjesztettünk. És én voltam az egyik fő indulatgerjesztő” – ismeri el a róla készült filmben Szegedi Csanád.

Mint ismert, a stratégia bevált: néhány év alatt a friss politikai alakulat az ismeretlenségből 2009-ben az Európai Parlamentbe, majd 2010-ben harmadik legerősebb pártként a Magyar Országgyűlésbe került. Ezt a pozíciójukat erősítették a 2014-es választásokon is. 

A Jobbik sikerszériája végül Szegedi Csanád bukását hozta, miután „kiderült” róla, hogy ő maga is zsidó. Származását az egyik Jobbik-közeli félkatonai szervezet tagja hozta nyilvánosságra. A dokumentumfilmben Ambrus Zoltán bemutatja azt a hangfelvételt, amelyen Szegedi Csanáddal folytatott telefonbeszélgetését rögzítette. Az nem derül ki, hogy az egykori skinhead honnan szerezte be a Szegedi Csanád felmenőire vonatkozó információkat. Az ex-jobbikos politikus ezután személyesen is felkereste Ambrust, majd saját szüleit és nagymamáját kérdezte a zsidó gyökerekről. Végül a nagymama „elismerte”, hogy megjárta a haláltábort és a család jelentős része odaveszett Auschwitzban. Unokája kérdésére, miszerint mit lehet tenni zsidóként Magyarországon, azt tanácsolja, amit maga is évtizedekig gyakorolt: „csendben maradni”. A dokumentumfilm ezzel magyarázza, hogy Szegedi Csanád miért nem tudott se származásáról, se arról, hogy családja nagy része odaveszett a vészkorszakban, illetve hogy nagymamája holokauszttúlélő.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek