Tovább romló mutatók

Napvilágot láttak az Európai Egészségügyi Fogyasztói Index (Europe Health Consumer Index – EHCI) legfrissebb, 2016-os adatai. A nemzetközi kutatás, melyet minden évben elvégeznek, a betegek szemszögéből értékeli az ellátást, mégpedig a betegjogok, a hozzáférhetőség, egyes betegségek túlélési esélye, a finanszírozás, a megelőzés és a gyógyszerellátás tekintetében.
Az EHCI-jelentés pozitívabb megállapításai szerint európai viszonylatban egyre jobb a szívinfarktus, az agyvérzés, a rák túlélési esélye, és összességében folyamatosan javul az egészségügyi ellátás színvonala. Ez alól az egyik kivétel Magyarország, amelynek teljesítménye a régióbeli országokétól is egyre inkább elmarad: 35 ország között már csak a 30. helyen állunk, utánunk Lengyelország, Albánia, Bulgária, Montenegró és Románia következik. „2009-ben még a 20. helyen álltunk: a lecsúszás fő oka, hogy a többi ország egészségügyi rendszerének színvonala javult” – mondta el Székely Tamás egykori egészségügyi miniszter a Millennium Intézetnek a felmérés kapcsán rendezett konferenciáján.
A ranglista élén a nyugat-európai fejlett országok állnak, az első helyet tartósan Hollandia foglalja el, utána Svájc következik. A volt szocialista országok többségében javult a helyzet, Csehország pedig a maga 12. helyével már felzárkózott az európai élbolyhoz. „Kérdés, hogy a nálunk fejlettebb országokban vannak-e kész receptek a jól működő egészségügyre. Az Egyesült Államok példája, ahol nagyon sok ember rekedt kívül az egészségügyi rendszeren, azt mutatja, hogy fejlett gazdasági környezetben sem feltétlenül megoldott ez a probléma” – mondta az említett konferencián Andor László volt EU-biztos.
„Ha Macedónia bizonyos vonatkozásokban képes nagyon jó pontszámokat elérni, akkor Magyarország is képes lenne rá. Ehelyett épphogy elégséges, azaz 50-60 százalékos eredményeket mutatunk minden vizsgált területen” – tette hozzá Székely Tamás, a Kelen Kórház igazgatója. Az adatokat elemezve kiemelte: a betegjogok vonatkozásában egy nagyon durva esés következett be az elmúlt 7 év alatt, ami a páciensek erős kiszolgáltatottságát mutatja.
A gyógyulási arányokkal kapcsolatban a magánkórház igazgatója megjegyezte: Magyarországon a 21. századi technológiai feltételek között sem csökkent az isémiás (a szívizom vérellátásával összefüggő) szívbetegek halálozási aránya, és nem csökkent a rákbetegek halálozási aránya sem, holott a kormány jelentős lépéseket tett az irányba, hogy az ellátásuk ne várólisták alapján történjen. Az egészségügyi rendszer rossz eredményességi mutatói között szerepel a kórházi fertőzések vagy az abortuszok magas, bár csökkenő száma is. Lényegében a várólisták rendszerével függnek össze az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségének rossz mutatói.
A közfinanszírozás aránya a magyar egészségügyben ma 70 százalék alatti, holott az EHCI 80 százalék fölötti arányt tartana optimálisnak. Székely szerint a jelenlegi finanszírozási keretek között működésképtelen az az elképzelés, mely szerint még több forrást terelnének a magánfinanszírozásba, mert ez meghaladja az emberek teherviselő képességét.
A volt szakminiszter úgy gondolja, hogy a probléma nem csupán pénzkérdés: sokat javítana a helyzeten a törvények, mindenekelőtt a jogalkotási törvény betartása. Idetartozik a hatástanulmányok készítése, a véleményezési idő, az érdemi egyeztetések betartása. Hasonló a probléma a gyógyszerek befogadására vonatkozó törvénnyel is: most 82 olyan gyógyszerkérelem szerepelt az OEP honlapján, ami bőven túl van a 90 napos elbírálási időn, mondta Székely, megemlítve, hogy egyes kérelmek sorsa akár évek óta eldöntetlen.
Ugyancsak nem igényelne pénzt az OEP-finanszírozott szolgáltatók körének felülvizsgálata, sőt pályáztatása is, hogy az olcsóbb és hatékonyabb szolgáltatások maradjanak talpon – jegyezte meg Székely Tamás.
A finanszírozással kapcsolatban elmondta, hogy az egy főre jutó egészségügyi kiadásaink terén (161 ezer forint) a régión belül is az utolsók között vagyunk, akárcsak a 4 százalékos GDP-ráfordításunkkal. Ehhez képest magas a kórházi ágyszám, és alacsony az erre jutó szakdolgozó szám. „A struktúra átalakítása pénzbe kerül. Az egészségügyi reform nálunk mindig azt jelentette, hogy bezártak kórházakat, és kivontak pénzt az ágazatból. Kórházakat úgy kellene bezárni, hogy helyettük korszerű centrumokat alakítunk ki” – tette hozzá Székely, felhívva a figyelmet arra is, hogy az idei költségvetési törvény módosításával a 27 százalékos szociális adót 22 százalékra csökkentették, s ez 500 milliárd forint bevételcsökkenést jelent, aminek nem látni a kompenzációját.
„A 2007–2014 közötti uniós fejlesztési ciklusban komoly egészségügyi infrastruktúra-fejlesztések történtek, de csak vidéken, aminek következtében komplett egységek jöttek létre az egyes régiókban. Hátravan még a központi régió, Budapest kórházainak a tömbösítése, a tervek szerint három központi kórházat létesítenek, melyekhez alintézményekként becsatlakozhatnak majd egyes kórházak” – emlékeztette lapunkat Rácz Jenő, a veszprémi Csolnoky Kórház volt főigazgatója.
Hozzátette: a korszerű egészségügyi rendszerek csak a humán erőforrások és az infrastruktúra koncentrációjával működtethetők. Az orvos- és ápolóhiány világszerte probléma, s bár csökken hazánkban az elvándorlás, a nyugdíjba vonulók és a pályaelhagyók, valamint a magánszférába átmenők távozása ugyanekkora volumenű problémát okoz. Orvos-ellátottságban nagy a szórás szakmánként és régiónként is, az egyik komoly hiányterület a sürgősségi ellátás. Hatszáz sürgősségi szakorvos hiányzik a törvényben előírt létszámhoz képest a mintegy száz ellátóhelyen, dacára a kiemelt bérezésnek. A túlterheltség egyik oka a nem sürgősségi betegek ellátása is, de Rácz szerint az nem fordulhat elő, hogy ügyeletes orvosok vagy rezidensek szakmai felügyelet nélkül tevékenykedjenek a sürgősségi ellátásban.
Az EHCI-felmérésben a magyar hálapénzhelyzetnél csak az albán volt a rosszabb. Rácz Jenő megjegyezte: a paraszolvencia a volt szocialista országok többségében jellemző, s a megoldást nem a kriminalizálás jelenti. A magánegészségügyet szerinte nem lehet teljesen leválasztani az állami szférától, mert akkor az orvoshiány miatt óriási szakadék keletkezik a szegények állami és a gazdagok magánellátása között. Így a sürgősségi és bonyolult, valamint intenzív ellátást nem lenne, aki elvégezze. „Szabályozottá és átláthatóvá kellene tenni a két szféra viszonyát, az állami intézményben legálisan működtethető magánpraxist térben és időben szét kellene választani a közellátástól, így az intézmények szabad kapacitását is jobban ki lehetne használni. Nyugat-Európában erre sok működő példa van” – mondta Rácz Jenő.

Sándor Mária tragédiája

Lapzártánkkor derült ki, hogy nemrég sikertelen öngyilkosságot kísérelt meg Sándor Mária, az egészségügy helyzete miatt tiltakozó nővérmozgalom elindítója. A 168 Óra közölt a héten vele egy interjút, amiből kiderült, hogy Máriának nincs munkája, és már a felvételi beszélgetéseken jelzik neki, hogy nem értenek egyet vele, s aztán nem hívják többet. Az ápolónő felhagyott a közéleti aktivitással, társai elmaradtak mellőle, és mélységesen csalódott az emberekben, szerinte mindenki a saját céljaira használta fel őt. Elkeseredésében öngyilkosságot kísérelt meg, de megmentették. Azt mondja, szeretne emelt fővel kilépni a közéletből, és békében élni.