„Hatan dolgoztunk itt háziorvosként a körzeti rendelőben. Idén ketten külföldre távoztak, egy kollega pedig hetvenhat évesen végleg nyugdíjaztatta magát – ezért jelenleg az ő pácienseiket is nekünk kell ellátnunk. Így aztán a délutáni rendeléseken rendszerint este fél 10-10-ig bent vagyok” – meséli egy ötvenkilenc éves észak-pesti körzeti orvos. Hozzáteszi: ennyi embert felelősen ellátni képtelenség, különösen úgy, hogy ezzel együtt jár a töméntelen adminisztrációs feladat további növekedése is, miközben még egyszerű diagnózisok esetén is sokszor a szakrendelőbe kell küldenie az embereket, ami csak bonyolítja az ellátást, és annak időtartamát beláthatatlanná teszi.
A háziorvos szerint egyáltalán nem ritka a nyolcvan év körül járó kollega sem, különösen, ha az ügyeletes orvosokat is tekintetbe vesszük, s a helyzet a házi gyermekorvosoknál sem kedvezőbb. Az alacsony nyugdíj mellett ennek az is az oka, hogy sokaknak nincs szívük magukra hagyni a pácienseiket – vélekedik a doktor, aki a háziorvosok körében reálisnak tartja a nettó 200-300 ezer forintra becsült átlagfizetést, bár az szerinte inkább a 200 ezer felé húz (a háziorvosok hazánkban vállalkozókként működtethetik praxisukat). Ami az ellátottakat illeti, szerinte Budapesten még egész jó a helyzet a hátrányosabb helyzetű régiókhoz, különösen a kistelepülésekhez képest – igaz, némi egyenlőtlenség fővárosi viszonylatban is észlelhető, mégpedig a szegényebb és gazdagabb kerületek viszonylatában.
„A tavalyi egyszeri praxistámogatást elvitték többek közt a korszerűsítések és a kollegák díjazása – ez nem egy folyamatos költségkiegészítést jelentett, amit szerencsésebb esetekben például az önkormányzat biztosíthat” – teszi hozzá a körzeti orvos.
2016. 12. 02. (XX/48)
