A legeredményesebb magyar sportág, az úszás egyik csúcsvezetője másodszor bűnhődik egy 55 évvel ezelőtt el-követett ritka aljas bűncselekmény miatt. A fordulatos események több síkon zajlanak, és számos kérdést vetnek fel: hogyan működött a pártállam igazságszolgáltatása? Elítélhették-e Kisst ártatlanul, mint ahogy most állítja? Ha koncepciós per áldozata lett, miként futhatott be később ugyanabban a rendszerben világraszóló karriert? Kiknek áll érdekében négy hónappal az olimpia előtt Kiss László „kilövése”? Egyáltalán: ő a valódi célpont? És milyen állapotban van az az úszótársadalom, ahol állítólag „mindenki” tudott a múltjáról, a közeg mégsem lökte ki magából?
Ki szivárogtatott?
Az úszósport több szereplőjével, politikusokkal és médiaszereplőkkel beszélgetve egyöntetű véleményként fogalmazódott meg, hogy a full’ank.com nevű portál szerzője nem valamely levéltárban sétálva akadt rá Kiss László és társai 1961-es büntetőperének dokumentációjára, hanem kiszivárogtatta számára valaki, aki úgy gondolta, a csoportos nemi erőszak ismételt közlése (hiszen a történtekről beszámolt a korabeli sajtó), eltávolíthatja a rendszerből Kiss Lászlót. A terv, ha volt ilyen, sikerrel járt, hiszen a 75 éves szövetségi kapitány csütörtökön lemondott: először százhalombattai alpolgármesteri posztjáról, aztán az úszóválogatott vezetéséről, majd egymillió forintos fizetéséről. Egy nappal korábban még nem így állt a helyzet: Kiss részt vett a Gyárfás Tamás úszószövetségi elnök által összehívott edzői értekezleten, ahol 19 edző aláírásával támogatta Kisst posztja megtartásában. Álláspontjuk szerint az 1961-es csoportos nemi erőszak elítélendő cselekedet, Kiss azonban megbűnhődött, és élve a lehetőséggel visszailleszkedett a társadalomba, majd úszóedzőként maradandót alkotott.
2016. 04. 15. (XX/15)
