A kereskedelmi tévéfrekvenciák, illetve a csatornák birtoklása Magyarországon azóta központi kérdés, hogy az első médiatörvény elfogadása után kiosztották a két országos kereskedelmi frekvenciát. A két országos frekvenciáról szóló első döntéskor, 1997-ben a legjobb ajánlatot a TV2 mellett az amerikai érdekeltségű Írisz TV tette – ám furcsa döntések sorozata, átláthatatlan háttéralku és egy állítólagos miniszterelnöki közbelépés nyomán az Írisz helyett végül az RTL Klub kapta a másik országos kereskedelmi frekvenciát. Ezt követően hosszú pereskedés kezdődött, amit az Írisz TV meg is nyert, ám végül a csatornát tulajdonló céget megvették az RTL Klub és a TV2 (német, luxemburgi, illetve skandináv) tulajdonosai.
A második Orbán-kormány megalakulásakor úgy tűnt, Fidesz-közeli vállalkozók veszik át az RTL Klub irányítását. A bonyolult céghálóban történt legjelentősebb változás eredményeképpen Nyerges Zsolt meghatározó szereplő lett a csatornát 31 százalékban tulajdonló cég egyik tulajdonos cégében.
A Simicska Lajos üzlettársaként ismert Nyergest – Simicskához hasonlóan – egyértelműen a kormányfő környezetéhez sorolták. Akkoriban úgy szóltak a pletykák, hogy Nyerges cége előbb-utóbb többségi befolyást szerez az RTL Klubban, ám végül a csatorna fő tulajdonosa az állítólagos nyomás ellenére sem neki adta el a 75 milliárdot érő üzletrészét.
A TV2-sztori
Aki látta már a Simicska Lajos cégeiről készült céghálót, illetve a nagyvállalkozó médiacégei és különböző állami cégek között fennálló kapcsolatokat ábrázoló grafikát – a legalaposabb elemzés a Kreatív Online-on található meg –, az egyetért abban, hogy a kép vetekszik a Burda magazin bonyolult szabásmintáival. A cégcsoport egyik cége tulajdonosa egy másiknak, ez a másik viszont résztulajdonosa az előbbinek, ketten együtt tulajdonolnak egy harmadikat, ahol az ügyvezető ugyanaz az ember, aki tulajdonos egy negyedik cégben, és így tovább. A TV2 jelenlegi jogi státuszának kibogozásakor is egy hasonló szintű problémát kell majd megoldani, ami évekbe telhet.
Az ügy a múlt héten robbant, amikor Andy Vajna film-ipari kormánybiztos bejelentette, hogy megvásárolta a TV2-t. Két órával később Fonyó Károly, Simicska Lajos üzlettársa is megszólalt: állítása szerint ő két nappal korábban vette meg a TV2-t tulajdonló céget. Vajna és a Fidesz, illetve Fonyó és Simicska kapcsolatának ismeretében nem kérdés, hogy az Orbán–Simicska-háború újabb fejezetét látjuk.
Többször megírtuk, hogy a miniszterelnök és a nagyvállalkozó kapcsolata a 2014-es választások körül romlott meg, majd fajult nyílt háborúvá. Azt megelőzően, évtizedeken át – szintén leegyszerűsítve – ketten építették fel a jobboldali politikai közösséget: Orbán hozta a tömegtámogatást, Simicska gondoskodott a gazdasági háttérről. A szakítás okát kétféleképpen látja a két oldal: a miniszterelnök környezetéből azt hallottuk, hogy Simicska túl akart terjeszkedni a korábbi határon, és több politikai befolyásra törekedett, ráadásul már annyi állami megrendelést nyert cégeivel, hogy több ilyen projekt az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalának látókörébe került – ezért kissé hátrébb akarták vonni, mire ő hátba döfte harcostársát, a miniszterelnököt. Simicska viszont azt állítja, nem tudott tovább együttműködni Orbánnal a fokozódó központosítás és a keleti nyitás politikájában (Simicskának eszerint főképp az orosz kapcsolatokkal lett volna baja).
A szakítás mindenesetre 2014 tavaszán történt, ami azért fontos a TV2 szempontjából, mert mostanra a 444 birtokába jutott dokumentumokból kiderült: a Fonyó-féle Megapolis Media Zrt. még 2013 karácsonyán került – áttételesen – birtokon belülre a TV2-ben. Egymillió euróért opciót vett a TV2 megvásárlására, és ezt az opciót hívta le idén október 13-án – két nappal azelőtt, hogy Andy Vajna bejelentette, övé a TV2. Simicskáék tehát akkor indultak el a TV2 felé, amikor még tartott az Orbán–Simicska-barátság. Mivel azonban ennek vége lett, a Fidesz-közeli holdudvar a jelek szerint más utat kereshetett a csatornához. (A Fidesz által megszavazott kaszinókoncessziókkal sokmilliárdos bevételekhez juttatott Vajnáról évek óta kérdezgetik, hogy vajon mit tud, mit ad cserébe – nos, a TV2 megvásárlása válasz lehet a kérdésekre.)
Vajna tehát jött, és megvette a TV2-t. Van válasz arra a kérdésre, hogyan vehette meg ugyanazt a dolgot két vevő: nem ugyanazt vette meg. A Megapolis – tehát Simicskáék – azt a céget vették meg, ami birtokolja azt a céget, ami működteti a TV2-t. Vizuálisan ábrázolva: a legfelső szint Simicskáéké, a középsőt vette meg Vajna, az alsó szint maga a televízió. (Legalábbis így magyarázta a helyzetet lapunknak az ügyet jól ismerő ügyvéd.) Simicskáék szerint a középső szinten lévő céget az azt eladó Simon Zsolt és Yvonne Dederick – a TV2 két vezetője – el sem adhatta volna Vajnának a Megapolis beleegyezése nélkül, ezért őket Fonyóék azonnali hatállyal kirúgták. Utóbbiak viszont állítják, a Megapolis soha nem vett semmilyen vételi opciót, így azt le sem hívhatták.
Csakhogy: kedden a 444-en nyilvánosságra került egy dokumentum, ami azt látszik igazolni, hogy Simon és Dederick 2013 karácsonyán tényleg eladták üzletrészeiket a Megapolisnak. Ugyanakkor azt hallani, az eladás óta cégátalakítások sorával kiüresítették a már eladott cégeket, így Simicskáék nem vettek vásárlási opciót a TV2-re. Erre viszont Simicska környezetében az mondják: olyan jogászkodás nem létezik, hogy – például – valaki vesz egy autót, majd másfél évvel később közlik vele, hogy jogászi beavatkozások eredményeképpen valójában csak egy rollert vett. „Ha ez történt, az nem jogászkodás, hanem lopás” – mondta egy forrásunk. Lapzártánkkor Simonnak és Dedericknek (akik korábbi nyilatkozatukban úgy reagáltak Fonyó állítására, hogy „azért arra emlékeznénk, ha ilyesmit aláírtunk volna”) eszükbe jutott, hogy kölcsönt kaptak „egy magánszemélytől”, az opciós szerződés pedig ennek biztosítékául szolgált, tehát közvetve elismerték, hogy a Fonyó által emlegetett üzlet létrejött.
A kusza történet lényegéhez tartozik, hogy a TV2-t már 2013-ban is súlyos adósságok terhelték: akkor adták el Simonnak és Dedericknek a német tulajdonosok úgy, hogy a 20 milliárd forint körüli vételárat meghitelezték nekik, de csak 2016-tól kellene fizetniük. Ám a hazai televíziós piac, mondjuk így, sajátos működésének köszönhetően indokoltnak látszik a feltételezés, hogy ha a TV2 nem kormányközeli, sokkal kevesebb bevételhez jut, így nem biztos, hogy képes törleszteni. Ha viszont kormányközeli, akkor – szól az okoskodás – van állami hirdetés is, ráadásul lehetővé tehetik a csatorna számára, hogy terjesztési díjat szedjen, ami önmagában évente akár hatmilliárd forintnyi bevételt is jelenthet.
Forrásunk szerint a német tulajdonos is presszionálta Simont és Dedericket az eladásra, akik a fentiek szerint jobb vevőnek gondolhatták Vajnát, mint a Megapolist. Mivel mindkét oldalon képzett jogászok sora dolgozik, hosszú pereskedés kezdődhet. Hogy addig mi lesz a TV2-vel – például bízik-e a győzelemben a kormány annyira, hogy támogatja a csatornát –, az jelenleg nem látszik. Ami biztos: megerősített biztonsági szolgálattal védik a televízió épületét, mert attól tartanak, hogy egyszer csak megjelenik Fonyó, és fizikailag is átveszi a céget.
2015. 10. 22. (XIX/43)
