Érkezésünkkor a vezérigazgatói rezidencia ablaka épp becsukódik, odalépünk, és megszólítjuk az ablaknál álló férfit, aki Orgován Béla vejeként, Rafaelként mutatkozik be. Kiderül, hogy éppen egy családi eseménybe csöppentünk bele. „A lánya a barátnőm, most fog bemutatni neki” – mondja a fiatalember, hangsúlyozva, hogy nem ismeri még az apósjelöltet, és arról sem hallott még, hogy ő lett a Quaestor vezérigazgatója. Sőt azt sem tudta, hogy mi az a Quaestor. Jövendőbeli apósáról annyit hallott, hogy „rendes fickó”.
Ottjártunkkor a család még nem volt otthon, Rafaelnek csak annyit mondtak, hogy jöjjön ide, majd ők is megérkeznek. Addig megkérdezzük a szomszédok elbeszéléséről, amely szerint Béla ült már börtönben is, többek között emberölési kísérletért. „Igen? Jó tudni” – nevet zavartan Rafael, aki újból hangsúlyozza: „Csak a lánya, vagyis a feleségem mondta, hogy jöjjek már át, hogy bemutasson neki. De őt sem ismerem igazán, csak kétszer találkoztunk. A Facebookon találtunk egymásra.”
„Az előbb barátnőt említett. Két találkozás után a felesége lett, és nem találkozott még az apjával?” – kérdezünk vissza zavartan. „Van, amikor feleségemnek mondom, van, amikor barátnőmnek. Igazából együtt vagyunk, csak sokat dolgozok, nem nagyon vagyok itthon” – magyarázza a fiatalember, aki azzal búcsúzik, hogy vár még húsz percet, és ha nem jön a család, akkor ő is elmegy.
Az utcán két fiatal lány sétál. Amikor említem nekik, hogy miről beszélgettünk Rafaellel, hangos nevetésben törnek ki. Azt mondják, a fiatalember olyannyira ismeri Orgovánékat, hogy náluk lakik. A lány pedig gyermeket vár tőle.
„Fél óráig röhögtünk, amikor hallottuk, hogy Béla lett a Quaestor vezérigazgatója. Maximum a nyolc osztályt végezte el, és amikor nem ült börtönben, akkor közmunkásként dolgozott” – mondja egy férfi, majd hozzáteszi: egyáltalán nem bánja az elmúlt napok hírverését; „az emberek legalább megismerték Tápióságot”.
2015. 03. 27. (XIX/13)
