hetilap

„A média által közvetített pörgős, bulizós ifjúságkép messze áll a valóságtól, megjegyzem, a fiataloknak ez a mind passzívabbá, képernyőcentrikussá váló életformája világtrend is egyben” – véli Székely Levente, a Magyar Ifjúság 2012 kutatásvezetője. Az országos felméréssorozat legutóbbi adatait feldolgozó harmadik kötetet a héten mutatták be: ez regionális összehasonlításban vizsgálja a hazai 15–29 éves korosztály élethelyzetét és problémáit.
Az ifjúságkutatók „csendes generációnak” nevezik a korosztályt, utalva a háború utáni, amerikai csendes nemzedékre, melyet konformitás, hagyományos értékrend, ugyanakkor a társadalmi intézmények iránti óriási bizalom jellemzett. Ez ma egyáltalán nem jellemző: apolitikusság, vallástalanság és csekély szervezett aktivitás jellemzi az „internetes generációt”. Az ideológiai értékválasztásoknál leg­inkább középre húzó, semleges vagy tartózkodó válaszokat adnak. Az egyik fiatal kutató szerint egy letűnt korszak szervezőelveit próbáljuk ráerőltetni a mai viszonyokra.
Székely Levente leszögezte, hogy a mai tizen- és huszonévesek életének három jellegzetes vonása van: a konformitás, az általános bizonytalanság és a passzivitás. Elődeikkel ellentétben nincsenek világmegváltó terveik, nem akarják felforgatni a társadalmi berendezkedést, és elfogadják szüleik életfelfogását. Másrészt nagyon nagy bizonytalanság és céltalanság jellemzi ezt a generációt, mivel a körülmények is változékonyak, a jövő kiszámíthatatlan. „Emiatt egyre nehezebben köteleződnek el, csökken a házasságok aránya, a gyermekvállalás, s a rengeteg bizonytalanság egy rendezettség utáni vágyat szül bennük” – tette hozzá a kutatásvezető.
A fiatalok ma később és ritkábban létesítenek együtt élő párkapcsolatot, mint elődeik, a 25–29 évesek 40 százaléka még soha nem élt párkapcsolatban. A megkérdezettek közel 20 százaléka bizonytalan a családalapítást illetően, s a házasságkötés kitolódott, a kutatók szerint már nem is az ifjúsági korosztály sajátja. A szerfogyasztás stagnál (legalább szerencsére nem növekszik): a 15–29 évesek kétharmada soha nem dohányzott, kilenctizedük – bevallása szerint – nem drogozott. A válaszadók negyedének azonban nincsenek barátai.
A fiatalok a szabadidejüket otthon töltik – még a városlakók se sűrűn mozdulnak ki –, illetve ha mégis, akkor barátaik otthonában ülnek, mindig képernyőközelben. Az aktív társas lét – kocsma, koncert stb. – színterei eltűntek a fiatalok életéből, keveset sportolnak, a szabadidejüket eluralja az elektronikus média, ami a szórakozást és kommunikációt szolgálja. Mindez nem csak nálunk igaz: a legerősebb generációképző hatása világszerte a ’90-es évekbeli internetes robbanásnak volt. A digitális szakadék egyben társadalmi szakadékot is jelent: ma a magyar fiatalok 20 százalékának nincs internet-hozzáférése, nekik marad a tévé. Az elszigetelődést némileg befolyásolja a lakóhely típusa vagy az etnikai hovatartozás is: a fiatalok egyharmada él falun, és egyharmada mondta magát roma származásúnak.
A borús jövőképet illusztrálja, hogy egyre többen bizonytalanodnak el a továbbtanulást illetően is (36 százalék), és a probléma-rangsor élén változatlanul a kilátástalanság, a munkanélküliség, a megélhetés nehézségei állnak. Jövőképük inkább stagnáló: egyharmad szeretne új munkahelyet, egytized indítana csak saját vállalkozást, viszont több mint a felük dolgozna külföldön is. A kutatók megállapítják, hogy bár a magyar ifjúság körében lezajló változások tartósan negatív trendet követnek, erős a demokrácia szkepszis, azonban a növekvő elégedetlenség továbbra sem jelenik meg politikai cselekvésekben. Úgy tűnik, a világértelmezés igénye helyett a céltalanság, passzivitás erősödik, ezért politikai generációvá szerveződésüknek igen kicsi az esélye – állítják a szociológusok.
A kutatók azt találták, hogy a fiatalok az anyagi helyzetük, a társadalmi kapcsolatrendszerük, valamint a kulturális tőkéjük (iskolai végzettség, nyelvtudás, informatika) alapján élesen elkülöníthető, homogén csoportokat alkotnak. 23 százalékuknak mindhárom szempontból átlag felettiek, 43 százalékuknak átlagosak, 17 százalékuknak átlagosnál rosszabbak a mutatóik, 18 százalékuknak teljesen vegyes.
A térképen az óramutató járásával egyező irányban javul a helyzet: az ország észak-keleti negyede a leginkább „tőkeszegény” vidék, míg a Dunántúl északi fele a „tőkegazdag”, a többi rész átlagos vagy vegyes helyzetű. Régiókon belül is sokszínű a kép: a legnagyobb elmaradás a szabolcsi fiatalok életében mutatkozik, miközben Heves megyében átlag feletti a tanuló vagy nyelvet ismerő fiatalok aránya. Az ország déli térségeiben a legmagasabb az elvándorlási potenciál, bár a pécsi vagy Balaton környéki fiatalok helyzete kimagasló a régiójukban. A fővárosi és Pest megyei fiatalok elsősorban a kapcsolatok terén vannak előnyben, ám erős frusztráltság és alacsony vállalkozási kedv jellemzi őket. A legjobb helyzetben – Ausztria-közeli, iparosodott régió lévén – a nyugat-dunántúliak vannak: életszínvonal, szakképzettség, nyelvtudás, foglalkoztatottság, karrierlehetőségek tekintetében élen járnak, itt sokkal jellemzőbb az önállósodás, szülőktől való korai leválás. Viszont nekik van a legkevesebb idejük magánéletre: itt a legkisebb a párkapcsolatban élők aránya, és ők terveznek a legkésőbb gyereket.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek