A szüret előtti hetekben két dolog miatt fájt a szőlősgazdák feje: a csapadékos időjárás és az olasz importbor miatt. Az előbbi a szőlő megbetegedése és az alacsony cukorfok miatt jelentett veszélyt, az utóbbi pedig a felvásárlási aktivitást csökkentette. A Hetek úgy tudja, hogy egy előzetes minisztériumi felmérés szerint félő volt, hogy 400 ezer mázsa szőlő a tőkén marad, ugyanis a pincészetek – főként a legalacsonyabb minőségi kategóriában (lásd „asztali borok”) – jócskán be voltak tárazva. Ez azért is érdekes jelenség, mert hazánk szőlő- és bortermelés tekintetében nem szorul behozatalra. Ennek ellenére évente 500 ezer hektoliternyi olasz bor jelenik meg nálunk, ami a bortermelésünk 10 százalékát teszi ki. Ennek nagy része folyóborként érkezik, vagyis itt palackozzák. A folyamatban főszerepet játszó borászatok üzleti érdeke egyértelmű: miután a hazai szőlő felvásárlási áránál is olcsóbban – akár 80-90 forintért – hozzájuthatnak az itáliai borhoz, ráadásul házhoz szállítva, nem érdekeltek a hazai felvásárlásban. Ha az importot némi hazai borral vegyítik, akkor származási helyként elég azt ráírni, hogy Európai Unió, ami akár Magyarországot is jelentheti a vásárló szemében – már amennyiben a szóban forgó olcsó kategóriában ez bárkit is komolyan érdekel. (Egy neves borász szerint fehér kategóriában ezek a „nedűk” egyenesen ihatatlanok, a vörösök között viszont van értékelhető.)
Az olasz aktivitás mögött egyébként az áll, hogy az EU korábban támogatta az olasz borfelesleg lepárlását, ám a támogatási rendszer változásával ez a mennyiség felszabadult, és piacot „keres magának”. Tekintve, hogy az olaszok a saját piacaikon nem akarják lerontani a korábban kiharcolt áraikat, az olcsó áru utat talált magának keletre.
Mindez azt eredményezte – főként a leginkább érintett kiskunsági borvidéken –, hogy egy héttel a szüret előtt a pincészetek még alig hirdettek meg felvásárlást. Amikor pedig ez mégis megindult, az árak érzékelhetően alacsonyabbak voltak a tavalyinál: a Kiskunságon a fehérszőlő esetében 70-80, a kékszőlő esetében pedig 100-125 forint között alakultak. Egy térségbeli hegyközségi vezető a Heteknek azt mondta, az árak minimum 80-85, illetve 120-125 forint körül lennének elfogadhatóak a termelők számára.
Szerinte egyébként az olasz borral szembeni kormányzati intézkedések hatásosak voltak, azonban még több időre van szükség, hogy ez a piacon is éreztesse hatását. Az illetékeseket egyébként nehéz feladat elé állította ez a probléma, hiszen úgy kellett korlátozni az importot, hogy közben ne sérüljön az áruk szabad mozgásának uniós elve. Miután a pincészeteket hiába kérték félhivatalosan, hogy tanúsítsanak önmérsékletet a behozatalban, unortodox módszerekhez folyamodtak: megszaporodtak a hatósági ellenőrzések az érintett borászatoknál, az import borok forgalomba hozatali eljárását pedig 15 napról 90 napra növelték. A hegyközségi vezető szerint ezen eljárásokkal a térségükben nullára sikerült redukálni az olasz bor importját.
Tornai Tamás, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke a Heteknek elmondta: az olasz importbor ára tavalyhoz képest 46 százalékkal csökkent, ami erősen leszorította az árakat a hazai piacon az olcsó szegmensben. Szerinte azonban ez a probléma a meghozott intézkedésekkel megoldódott, és ő is úgy tudja, jelenleg nem jön be olasz bor Magyarországra. Ami az árakat illeti, az elnök nem olyan borúlátó, mint a gazdák, mint mondta, az átlagár a tavalyihoz hasonló: 110-130 forint minőségi boralapanyag tekintetében és 90 forint alatt van a többi fajtánál.
Hozzátette: az igazi problémát az időjárás jelentette, illetve jelenti. A sok csapadék miatt számos betegség felütötte a fejét (olyannyira, hogy a permetszerekből is hiány alakult ki), a kevés napfény miatt pedig a mustfok marad el a kívánt mértéktől. Vagyis az idei év a borászoknak is feladja majd a leckét. A termés mennyisége átlagosan 15-20 százalékkal csökkent tavalyhoz képest, de a legnagyobb veszteséget elszenvedett dunántúli területeken esetenként a 40 százalékot is eléri a kiesés.
2014. 09. 26. (XVIII/39)
