A Fidesz gyakorlatilag évtizedekig kárhoztatta – egyébként vélhetően jogosan – a baloldalt azért, mert 1994-ben a kétharmados többségük birtokában az utolsó pillanatban változtatták meg az önkormányzati választások számos, valóban lényeges szabályát. Az európai jogi kultúrában irányadónak tekintett Velencei Bizottság ajánlása szerint a szituációs jogalkotást úgy lehet a választási törvények kapcsán elkerülni, ha a voksolás előtti egy évben ezek a passzusok nem változnak.
Az országgyűlési választásokról szóló szabályok változását (ahol lényegi kérdésekben betartották az egyéves „moratóriumot”) 2011-ben egyebek mellett azzal indokolták a Fidesz szakpolitikusai, hogy számos aránytalanság található a rendszerben, például egyes választókörzetek jóval nagyobb lélekszámúak voltak, mint mások. Veszprém VI. körzete és Szigetszentmiklós választókörzet között két és félszeres volt az eltérés. Végül átszabták a körzethatárokat, bár az ellenzék szerint úgy, hogy a változás jelentősen a Fidesznek kedvezett.
Az előbbiek fényében volt meglepetés, hogy az országgyűlési, majd az európai választásokat követően (amikor kiderült, hogy közel azonos a baloldal és a jobboldal budapesti tábora) a Fidesz alapjaiban változtatta meg a fővárosi szavazás szabályait. Ez azért is érdekes, mert Gulyás Gergely, a Fidesz országgyűlési képviselője (később az Országgyűlés törvényhozásért felelős alelnöke) még áprilisban az ATV Szabad szemmel című műsorában azt magyarázta, hogy nem szabad átvenni azt a szocialista gyakorlatot, hogy a választások előtt babrálják a voksolási szabályokat. Igaz, Gulyás a törvényjavaslathoz nem is adta a nevét, nem volt a törvény jegyzői között, de így elmondható, hogy nem volt korrekt a Fidesz részéről, hogy az önkormányzati választások előtt négy hónappal gyökeresen átírják a szabályokat.
Az új rend szerint Budapest kerületei gyakorlatilag egy-egy választókörzetet jelentenek majd az új fővárosi közgyűlésben, hiszen a főpolgármester mellett a 23 kerületi polgármester és 9 kompenzációs listán bejutott (polgármesterjelölt) képviselő ülne a fővárosi közgyűlésben.
A közgyűlés többségét a polgármesterek adnák, mint a kerületek „egyéni képviselői”.
Ez azért problémás, mert szembemegy újra azzal, amivel éppen a Fidesz indokolta, hogy miért szabta át a körzethatárokat az országgyűlési választásokon. Jelesül, elképesztő aránytalanságokat okoz, nem is két és félszerest, mint amivel az országgyűlési határok átszabását indokolták, hanem akár ötszöröst. A XXIII. kerületben, Soroksáron a legutóbbi (európai parlamenti) voksoláson 17 873-an szerepeltek a választói névjegyzékben, az I. kerületben, a Várnegyedben pedig 20 949-en, míg Belváros-Lipótvárosban 20 621-en. A legnagyobb lakosságú kerületekben azonban ötször ennyi választópolgár él: Óbudán 100 592-en voksolhattak, míg Zuglóban és Angyalföldön több mint 90 ezren. Így sokkal többet ér majd egy kisebb kerületben élő ember szavazata, mint egy nagyobb kerületben lakóé, hisz a „mini” Soroksárt ugyanúgy egy ember képviseli majd a fővárosi közgyűlésben, mint a „giga” Óbudát.
A Fideszben is érezték, hogy ez így nincs rendben, ezért az óriási aránytalanságot két módosítással próbálták orvosolni, a kompenzációba beleraktak egy nagyon bonyolult matematikai képletet, ami alapján a töredékszavazatokkal kárpótolták volna a nagy kerületeket, illetve – uniós mintára – behozták a kettős többség elvét. Ez azt jelenti, hogy a közgyűlésben a szavazásokkor figyelembe kell venni, hogy a képviselő (ha polgármester) mennyi szavazót képvisel. A többség csak abban az esetben van meg, ha állampolgár-arányosan is összejön a többlet. Ezt a logikát egyébként az uniós intézmények, így az Európai Unió Tanácsának működéséből vették át, ahol a nemzetek képviselői egyben lakosságarányt is képviselnek. Egyébként a Lisszaboni Szerződés ezenkívül rendelkezik még a „blokkoló kisebbség” lehetőségéről is, amelyhez az EU népességének minimum 35 százalékát képviselő legalább négy tagállam szükséges. Nyilván a Fidesz a „győztes mindent visz” jellegű hatalomgyakorlásába nem férne bele a blokkoló kisebbség elvének bevezetése.
Mindenesetre ötvenhét ellenzéki országgyűlési képviselő az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy az semmisítse meg a jogszabályt. Az indítvány egyik eleme volt, hogy a választójog egyenlőségének megsértésére hivatkoztak.
Az Alkotmánybíróság hétfőn hirdette ki a döntését, miszerint a kompenzációs számolási képletet és az ajánlások ellenőrzéséről szóló (ez utóbbi nem annyira lényeges) részt leszámítva a jogszabály rendben van. A kritizált részeket „kihúzták” a jogszabályból, és a törvény érvényben marad. Az aránytalansággal kapcsolatos kritikákat azzal szerelték le, hogy a kettős többség elve „a kis kerület vs. nagy kerület” dilemmát kezeli.
Azon túl, hogy az ellenzéki pártok felháborodtak a döntésen, az is botrányt okozott, hogy az AB indoklásából az
is kiderült, hogy éppen mindössze egy szavazattal, 8:7-re ment át a döntés.
Ez az egy szavazat Stumpf István alkotmánybíróé, az első Orbán-kormány kancelláriaminiszteréé volt, és az is inkább azt tartalmazta, hogy túl nagy bizonytalanságot okozott volna, ha az októberi választás rendje nem tisztázódik mihamarabb. Stumpf egyébként annak a híve lett volna, hogy az alkotmányban szabályozzák: a választások előtt egy évvel ne lehessen a voksolás szabályait babrálni. Szóval nem értett ugyan egyet a jogszabállyal, de nem akart galibát a választások előtt.
Az intézmény körül kialakult botrányt az okozta, hogy csupán a „pártéletből” jövő, egy-két esetben exfideszes hátterű, a jogász körökben némely esetben nem sokra tartott alkotmánybírók szavazatai miatt „győzött” a Fidesz.
Az ellenzők egyike, Paczolay Péter, az AB elnöke dörgedelmes különvéleményt fűzött a döntéshez, miszerint – idézzük: – „A jelen ügy nem egyszerűen alapjogi kérdést érint, hanem a demokrácia alapját jelentő választáshoz való jogot. Ezért az Alkotmánybíróságnak különös felelősséggel, az alkotmányos szempontok kizárólagos érvényesítésével kellett volna döntenie.”
Ez azt jelentheti, hogy szerinte az igennel szavazó alkotmánybírókat nem a különös felelősség, nem az alkotmányos szempontok érvényesítése vezette. Paczolay azonban nem mondta meg, hogy akkor mi. Például pártérdek, ideológiai elfogultság, egy politikai vezető kérése? Bragyova András is a döntés kritikusai közé tartozik, szerinte „a Fővárosi Közgyűlés, ahogyan e törvényhelyek alapján létrejön, sem nem választott, sem nem fővárosi. (…) a mai rendszer nem választás, sem közvetett, sem közvetlen”.
A döntés után Karácsony Gergely, az Együtt–PM választásokkal foglalkozó politikusa a Facebook-oldalán kiposztolta Paczolay előbb említett értékelését, majd hozzáfűzte: „Nincs mit hozzátenni. Alkotmánybíróság: volt – nincs. Nyugodjék békében.”
Megvan az időpont
2014. 07. 25. (XVIII/30)
