Miután a kormánytöbbség elutasította az ellenzéki módosító indítványokat, mindössze öt óra jut az Országgyűlésben a paksi atomerőmű két új blokkjának megépítése kapcsán kötött megállapodás megvitatására. „A Magyarország és Oroszország közötti nukleáris energia békés célú felhasználása terén folytatandó együttműködéssel kapcsolatos egyezmény kihirdetéséről szóló” törvényjavaslatról a kormánypárti képviselők többsége is a részletek ismerete nélkül kénytelen szavazni. A vonatkozó háttértanulmányok ugyanis 10 évig nem nyilvánosak – ezt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közölte az Energiaklubbal, miután a szakmai civil szervezet közérdekű adatigénylés útján kívánta azokat megismerni.
Ez azt jelenti, hogy a 3000 milliárd forintos döntés alapjául szolgáló kalkulációkat legkorábban csak az új blokkok üzembe helyezésekor ismerhetné meg a közvélemény. Ez nem akadályozta meg a kormányoldalt, hogy az évszázad üzletének titulálja az oroszokkal kötött megállapodást. Állításaik szerint az atomerőmű bővítése Magyarország nemzeti szuverenitásának újabb építőkockája, amely olcsó energiát, új munkahelyeket, a gazdasági növekedés gyorsulását, növekvő adóbevételeket és energiafüggetlenséget hoz az országnak. Ellenzéki kritikák szerint azonban az Országgyűlés előtt lévő egyezmény elfogadása esetén egy „biankószerződést” adnánk Moszkva kezébe, amelyet tetszés szerint tölthetne meg tartalommal. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a köztévében erre úgy reagált, hogy még nem született megegyezés a pénzügyi szerződés minden pontjáról, és az is előfordulhat, hogy a beruházás olcsóbb lesz. Az ígéretek szerint a kormány minden végleges szövegű megállapodást az Országgyűlés elé terjesztve nyilvánosságra hoz majd.
Ez azonban nem vonatkozik a már említett háttértanulmányokra. Az Energiaklub egyébként már korábban, az oroszokkal kötött megegyezés előkészítése során is szerette volna megismerni a Nukleáris Energia Kormánybizottság és az ügyben eljáró minisztériumok munkájának részleteit, ám nem jártak sikerrel. „Mindig azt a választ kaptuk, hogy még a döntés előkészítése zajlik. A döntés megszületése után viszont már az volt a válasz a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium részéről, hogy ezek az információk 10 évig nem nyilvánosak. Ezért most bírósághoz fordulunk” – jegyezte meg
a Heteknek Perger András, az Energiaklub munkatársa. Mint elmondta, többek között azt szerették volna megtudni, hogy a számítások szerint mekkora lesz a beruházási költ-ség, mennyi energiát termel majd a két új paksi blokk, a beruházás hatására hogyan alakulnak a lakossági villamosenergia-árak, illetve hogy milyen nemzetbiztonsági, környezetvédelmi, geopolitikai szempontokat vettek figyelembe az előkészítés során. Ezek alapján lehetne megítélni, hogy valóban igaz-e, amit a kormányoldal állít, vagyis hogy ez a megállapodás valóban az évszázad üzlete.
Perger András hangsúlyozta, már az is nagy kérdés, hogy a magyar kormányok miért az atomenergiát preferálják, mondjuk, a megújuló energiákkal szemben, illetve hogy az Orbán-kabinet az ígéreteik ellenére miért nem tendereztette meg a beruházást (valószínűleg akkor is az oroszok nyertek volna, hiszen csak ők tudtak finanszírozást is ajánlani, de legalább a nemzetközi kritikák élét el lehetett volna venni). Ha ezeken túl is lendülünk, a szakértő szerint nem világos, hogy hol van mindebben a nagy üzlet.
„Annyi bizonyos, hogy egy ilyen beruházás piaci alapon finanszírozhatatlan, nem csak nálunk, még az Egyesült Államokban is. Az igaz, hogy a piaci kamat alatt kapunk 10 milliárd eurós hitelt, ugyanakkor a Magyarország által vállalt 20 százalékos önrészt biztosítanunk kell, és a hitelt vissza is kell majd fizetni. És akkor még nem beszéltünk a Pakson szükséges infrastrukturális fejlesztésekről. Ha mindezeket a költségeket a villamos energia árába akarják majd beépíteni, akkor a jelenlegi 12 forintos kilowattóránkénti ár 25-30 forintra növekedne, ami abszolút versenyképtelen” – magyarázta Perger András. Hozzátette: ha viszont az állam vállalja magára a becslések szerint évi 300 milliárdos pluszterhet, az nemcsak a költségvetést terheli meg (gyakorlatilag a magyar adófizetők finanszíroznák a paksi áram exportját), hanem az uniós versenyjogi szabályozást is sérti.
A hvg.hu értesülései szerint az Európai Bizottság (EB) máris vizsgálatot indíthat Paks II. ügyében a közbeszerzés elmaradása miatt. Ez azért is érdekes, mert korábban Lázár János, a Miniszterelnökség államtitkára arról számolt be, hogy az EB illetékes képviselőit több alkalommal is tájékoztatták, de ők semmilyen észrevételt nem fogalmaztak meg a tervezett beruházással összefüggésben, és nem volt szó arról sem, hogy vizsgálat indul a kérdésben. (Az EB azonban a magyar atomerőmű-építési terveket csak az Euratom-szerződés alapján vizsgálta, ami nem gazdasági, hanem biztonsági szempontból szabályozza a nukleáris energiatermelést.)
„Egyelőre nem világos, hogy a beruházásban érintett felek milyen konstrukcióban gondolkoznak: csupán államközi szerződések születnek, vagy gazdasági társaságok is szerződnek egymással, például a Magyar Villamos Művek és a Roszatom” – mondta a Heteknek Lattmann Tamás nemzetközi jogász. Hozzátette, ez utóbbi esetben akár még az is elképzelhető, hogy egyes kontraktusokat nem kellene az Országgyűlés elé vinni. Egy másik kérdés is felmerül a beruházással kapcsolatban: nevezetesen, hogy az állam szerepet vállal-e a hitel visszafizetésében, vagy ennek terhét az áram árába építik majd be. Ha az előbbi verzió valósul meg, akkor az az uniós versenyjog szempontjából tiltott állami támogatásnak minősülhet, ami legrosszabb esetben kötelezettségszegési eljárást, és az uniós támogatások visszatartásának lehetőségét eredményezheti. Lattmann Tamás a Malév esetét említette példaként: a társaság sorsa azzal pecsételődött meg, hogy Brüsszel megelégelte az állami mentőcsomagok folyósítását. Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi kabinet mennyire köti meg a következő kormányok kezét, Lattmann azt felelte: biztosan kimondható, hogy nem lehetséges egy „fájdalommentes” kiszállás a most létrehozott szerződési kötelezettségből. Ami a titkosítási aggályokat illeti, a nemzetközi jogász szerint a rendelkezésre álló információk nem elegendőek ahhoz, hogy meg lehessen ítélni, ez mennyire indokolt. Lehetnek ugyanis olyan üzleti, nemzetbiztonsági szempontok, amelyek ezt valóban szükségessé teszik. A kérdést szerinte a bíróság tudja majd tisztázni.
2014. 02. 07. (XVIII/6)
