„Veleszületetten megbízhatatlan, akinek az igazságfogalma tünékeny és képlékeny, olyan valami, amelyet mindig a saját céljai érdekében formálhat” – egy londoni bíróság ezt az azóta elhunyt Borisz Berezovszkij keresete kapcsán állapította meg, aki szerint az „semmiképpen sem” volt korrupció, hogy Borisz Jelcin egykori orosz elnök, cserébe azért, mert támogatta őt a televíziós csatornáján keresztül, olyan pozíciót biztosított neki, amely révén sok pénzhez jutott. A sok milliárd dollár sorsát eldöntő perben az azt végül megnyerő Roman Abramovics is elismerte, hogy éveken át fizetett az őt később bíróság elé citáló „milliárdos
kollégájának” azért, hogy annak politikai befolyását kihasználva újabb és újabb orosz cégeket szerezhessen meg. Ez a történet jutott eszébe a Transparency International (TI) jogi igazgatójának, amikor arról kérdeztük, mi lehet a legjobb megoldás az olyan közszereplő számára, aki illegális millióit el akarja titkolni. Ligeti Miklós szerint a legjobb, ha strómanra bízza a vagyont, ám jó lesz vigyáznia arra – mint az orosz milliárdosháború is mutatja –, hogy igazán megbízható legyen az illető. „Ha ugyanis a gazdag vállalkozó nevén lévő pénzből eltűnik valamennyi, akkor nem szaladhatok a bíróságra, hogy ellopták a pénzemet, amit olyan ügyesen loptam” – jegyezte meg a korrupcióellenes szervezet szakértője, aki hozzátette: megoldást nyújthatnak a speciális befektetési konstrukciók vagy a titkos bankszámlák is – bár a terrorizmus és pénzmosás elleni jogszabályok miatt ezek már nem annyira megbízhatóak, mint korábban.
Ligeti Miklós szerint a magyar vagyonnyilatkozati rendszer a jelenlegi formájában nem alkalmas arra, hogy átláthatóvá tegye a közhatalmi szereplők vagyonosodását. Márpedig a korrupció elleni harc alapvető eszköze, hogy „szemmel lehessen tartani” a köz szolgáit, hogy nem keletkeznek-e megindokolhatatlan vagyonaik. „Az országgyűlési képviselők jelenleg azt vallanak be, amit akarnak. A legegyszerűbb, ha a vagyonukat a családtagokra íratják, az ő vagyonnyilatkozataik ugyanis nem nyilvánosak. Az ügyészeknek, bíráknak, minisztériumi dolgozóknak pedig csak a főnökeik felé van nyilatkozati kötelezettségük” – mondta Ligeti Miklós, példaként említve a miskolci Zsiga Marcellt, aki a felesége vagyonára hivatkozott, amikor kiderült, hogy a tavaly bevallott vagyona nem volt elegendő házuk megvásárlására. „Érdekes volt Papcsák Ferenc gyarapodása is: 2012-es nyilatkozata szerint ügyvédi irodájának több mint 60 milliós bevétele volt. Szakértők szerint ehhez napi 20 órát kellett volna dolgoznia a két főállása mellett” – említette a jogi igazgató. Jellemző az is, hogy a TI perelni kénytelen azért, hogy Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere vagyonnyilatkozata nyilvánossá váljon. A szervezet szerint ugyanis a hirtelen 8 milliárdos vagyonra szert tett településvezető közfeladatot lát el, így a jelenleg az önkormányzat széfjében pihenő vagyon-nyilatkozata közérdekű adat. Ligeti Miklós úgy látja, hogy a jelenleg „cinikus és képmutató” rendszer akkor változhatna meg, ha komoly szankció késztetné a nyilatkozókat igazmondásra, például a közölt adatokat a NAV ellenőrizné.
A K-Monitor, korrupcióellenes szervezet igazgatója, Léderer Sándor szintén úgy látja, hogy a vagyonnyilatkozatok annyira átláthatóak, amennyire a képviselők akarják. „Attól tartunk, hogy sok »Simon Gábor« ül a parlamentben és más közhivatalokban” – fogalmazott a szakértő, aki szerint nemzetközi példák mutatják, hogy átláthatóbbá lehet tenni a politikusok vagyonosodását, amennyiben – a magyar gyakorlattal ellentétben – a hozzátartozók vagyonnyilatkozatai is nyilvánosak, azokban meg kell nevezni a vagyongyarapodás forrását, és a vagyontárgyak – például rendszám vagy helyrajzi szám alapján – beazonosíthatóak. A legjobb azonban az volna, ha a nyilatkozatot maga az adóhatóság készítené (banki és ingatlannyilvántartási adatok, illetve cégjegyzékek alapján), az érintett képviselő csak szignálná, esetleg kiegészítené azt. Az átláthatóság mellett az is fontos volna, hogy az adóhatóság rendszeresen végezzen vezető beosztású tisztségviselők, önkormányzati és parlamenti képviselők esetében vagyonosodási vizsgálatot, és foganatosítson szankciókat azok ellen, akik eltitkolnak vagyontárgyakat, jövedelmeket.
Az igazgató egyébként szintén úgy látja, hogy a leghatékonyabb mód az illegális vagyonok eltitkolására a strómanok alkalmazása, hiszen így az illető nevével azok nem köthetők össze. Az is kézenfekvő módszer, amikor olyan országot keresnek, ahol „komolyan veszik az adótitkot”, vagy offshore cégekbe fektetik a pénzt – többnyire készpénzt, hiszen az átutalásnak nyoma marad.
A K-Monitor vagyonosodási eljárást kezdeményezett Szijjártó Péter vagyon-nyilatkozata kapcsán, aki a teljes évi fizetéseinél is nagyobb mértékben gyarapodott tavaly. „Rubovszky György, a mentelmi bizottság elnöke erre azt válaszolta, hogy őt meggyőzte az államtitkár azzal kapcsolatban, hogy befektetései nyomán gazdagodott ilyen mértékben. Zavaró, hogy mi ezeket a meggyőző érveket nem láthatjuk” – fogalmazott Léderer Sándor, aki szerint a történetben nem is Szijjártó személye az igazán érdekes, hanem a példa, hogy mennyire alkalmatlan intézmény a mentelmi bizottság a vagyon-nyilatkozatok vizsgálatára.
A mentelmi bizottság egyébként Simon Gábor ügyében vizsgálatot indított, amit éppen a választások előtt fognak befejezni.
Ez azért is érdekes, mert a kormánytöbbség a különféle vizsgálóbizottságok felállítására vonatkozó ellenzéki kezdeményezések sorát blokkolta ebben a ciklusban. A Horváth András által kirobbantott NAV-botrány kapcsán például azzal érveltek, hogy folyamatban lévő ügyben nincs helye a vizsgálóbizottságnak. Simon Gábor esetében azonban ez már nem volt szempont. Rubovszky György a Hetek megkeresésére azzal magyarázta ezt az ellentmondást, hogy a mentelmi bizottság nem a büntetőjogi, hanem a politikai összefüggéseket fogja vizsgálni Simon százmilliói kapcsán, amire az igazságszolgáltatás értelemszerűen nem fog kitérni. Arra a megjegyzésünkre, hogy a politikai összefüggéseket a NAV-botrány kapcsán is bőven lehetett volna vizsgálni, a képviselő azt felelte, hogy „Horváth András esetében még azt sem tudjuk, hogy igazak-e az ezermilliárdos áfacsalásokról szóló állítások, vagy csak a politikai pályafutását akarta velük megalapozni”. Hozzátette, Simon Gábor százmillióival kapcsolatban három kérdésben fognak vizsgálódni: a 240 millió forint származhatott-e polgári jövedelemből; összefügghet-e politikai szerepeivel; illetve vissza kell-e fizetni a 2008 óta kapott mintegy 36 milliós tiszteletdíját.
A testület elnöke hangsúlyozta: a rendszerváltás óta mintegy 300 panasz érkezett a mentelmi bizottsághoz vagyonnyilatkozatok kapcsán, ám az érintett képviselők minden esetben érdemben „javították” a nyilatkozataikat – egyedül Simon Gábor volt az, aki erre nem mutatott hajlandóságot. Rubovszky György szerint arról, hogy a korrekciót elfogadja-e, az elnök önállóan dönt ugyan, ám az indoklást eljuttatja a mentelmi bizottság összes tagjához, akik kifogást emelhetnek ellene. Szavaiból tehát az bontakozik ki, hogy eddig – legalábbis „papíron” – az összes képviselő valóságot állított a vagyoni helyzetét illetően (ha nem előbb, akkor utóbb), a kétséget ébresztő esetekben pedig a politikustársak többsége elfogadta a magyarázatot.
Szijjártó Péter gazdagodása kapcsán Rubovszky azt mondta, az államtitkár banki igazolásokkal támasztotta alá, hogy befektetései nyomán gyarapodott a fizetését meghaladó módon, és erről a bizottság is tájékoztatást fog kapni. Zsiga Marcell esetében pedig megjegyezte, a miskolci képviselő a sajtónak ugyan valóban azt mondta, hogy felesége vagyona tette lehetővé a nagy összegű házvásárlást, neki viszont egy olyan banki igazolást mutatott, miszerint édesapja fizette ki a nagy részét. Arra a felvetésre, hogy a kettő állítás között van némi ellentmondás, Rubovszky azt felelte, számára a magyar közlöny a jogforrás és nem a sajtónyilatkozatok.
Azzal kapcsolatban, hogy a vagyonnyilatkozati kötelezettség a jelenlegi szabályozás keretei között könnyen kijátszható, például a családtagok nevére írt vagyonokkal, Rubovszky György úgy vélekedett, hogy „a jog régóta bünteti a lopást, mégis vannak, akik lopnak: ehhez hasonlóan mindig is lesznek olyanok, akik ki fogják játszani a vagyonnyilatkozat kötelezettségeit”. Szerinte a politikusok civil környezetének kell ellenőriznie, hogy az illető családjának életszínvonala összhangban van-e a bevallott vagyonnal. Ezt némiképp árnyalja Simon Gábor példája, akit még politikustársai is visszafogott figuraként jellemeztek, akiről nem gondolták volna, hogy ekkora pénzek fölött diszponál. A mentelmi bizottság elnöke erre megjegyezte: a volt szocialista honatya tavalyi nyilatkozatában is lehetett volna mit keresni: 90 milliós ingatlant vásárolt, de nem volt világos, hogy miből – erre azonban akkor senki nem figyelt fel.
2014. 02. 21. (XVIII/8)
