A 2011-es felsőoktatási törvényből – a korábbival ellentétben – kimaradt a felsőoktatás minőségbiztosításának garanciája. Az Orbán-kormány által szentesített törvény megszüntette a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság függetlenségét, szűkítette hatáskörét, és nem rendelkezett a finanszírozásáról, sőt, bárminemű ágazati minőségpolitika kialakításáról sem. Ez ellen mind a MAB, mind a MAB-ot magában foglaló európai minőségügyi szervezet, az ENQA is kezdettől tiltakozott, mondván: a változások veszélyeztetik a bizottság ENQA-tagságát. A MAB 2002 óta az ENQA teljes jogú tagja, és kulcsszerepe van abban, hogy Magyarország a Bologna-folyamat részeseként kezdettől az Európai Felsőoktatási Térség tagja volt.
A MAB a hazai felsőoktatási intézmények, képzések és doktori iskolák akkreditációját és ellenőrzését végzi, az ESG, azaz az európai minőségi sztenderdek alapján, továbbá véleményezi az egyetemi tanári kinevezéseket is. Nem mellesleg az akkreditáció az állami intézményfinanszírozás alapjául is szolgál. A MAB korábban politikafüggetlen, szakmai-tudományos szervezetként működött, de a 2011-es törvény értelmében a bizottság 18 fős tagságának felét már a szakminiszter delegálja, másik felét szakmai szervezetek jelölik. A grémium elnökét is a szakminiszter jelöli az MTA elnökével egyeztetve – tehát a kormány kinevezettjei vannak túlsúlyban –, és a mandátumokat a miniszterelnök adja át hat évre. Így állították fel 2012-ben az új MAB-ot, melynek tagjai köztiszteletben álló tudósok ugyan, de bármikor indoklás nélkül visszahívhatók. Törvényi szabályozás híján a MAB állami támogatásában 2011-ben 10 százalékos, 2012-ben 30 százalékos elvonás történt, a megfelelő pályázati forrásokból is más részesült, miközben tevékenysége az Oktatási Hivatal hatásköre alá került.
Mindezek után az ENQA 2013-as soros szakértői értékelése „nem teljes megfelelést” állapított meg a MAB-bal kapcsolatban, mégpedig a függetlenség és a finanszírozás vonatkozásában. Emiatt a MAB teljes jogú tagsága felülvizsgálati kategóriába került: 2015 novemberéig újabb nemzetközi értékelésen kell bizonyítaniuk az európai sztenderdeknek való megfelelést, vagy elvesztik tagságukat. Az ENQA januári levelére Hiller István szocialista szakpolitikus hívta fel a figyelmet, mire a MAB múlt héten közleményt adott ki, amelyben leszögezték: mindkét elem orvoslása jogszabály-módosítást igényel, ami kívül áll a MAB hatáskörén, de „bíznak” a rendezésben.
„Az ENQA egy kormányoktól független testület, amelynek megvannak a tudományos-szakmai sztenderdjei, és ehhez viszonyítanak. A MAB működésébe belenyúlt a politika, s ennek következménye az ENQA-döntés, ami a magyar tudományra és felsőoktatásra nézve rendkívül presztízsromboló hatású. Nem a bizottság működésével van a baj, hanem a jogi környezettel” – mondta el lapunknak Hiller István. Hozzátette: a MAB ENQA-tagsága biztosította a bizalmat, mondhatni garanciát az intézményeink színvonalas működésével kapcsolatban. Az ENQA-döntés rizikója a megfogyatkozó bizalom és érdeklődés, lecsúszás egy alacsonyabb kategóriába, a potenciális külföldi és magyar hallgatók tömeges elfordulása.
Hiller szerint a MAB-tól függetlenül is elkerülhetetlen lesz a felsőoktatási törvény módosítása, mivel más vonatkozásokban is betarthatatlannak bizonyult. A Klinghammer-féle törvényjavaslat jelenthetne némi előrelépést, hiszen az kitért a minőségbiztosításra és a MAB státuszának rendezésére is, de a kormányzat elvetette a stratégiát. Bazsa György, a MAB előző elnöke lapunknak úgy nyilatkozott: tagságvesztés esetén felmerülhet, hogy magyar felsőoktatási intézmények szerződést köthessenek külföldi ENQA-tagszervezetekkel, hogy így garantálják a diplomáik minőségét, de ennek nincs kialakult gyakorlata. Minden államnak az ugyanis az elemi érdeke, hogy megfelelő minőségbiztosítási ügynökséget állítson fel, s ezáltal a felsőoktatási térség tagjává váljon. Mi ennek pont az ellenkezőjét tesszük.
„Voltak elképzelések azzal kapcsolatban, hogy magyar intézmények európai akkreditációs ügynökségekhez fordulhassanak, ami előnyükre válna, mert akkor világosan kiderülnének a problémák. Így nem belterjes módon, sokszor tudatlanságra, presztízsvitákra, vélt vagy valós politikai előnyökre alapozva döntené el az akadémiai elit, hogy »mit ér a magyar felsőoktatás«, aminek tisztázása nyilván nem érdeke a kormánynak” – véli Geréby György, a CEU oktatója, utalva arra, hogy a MAB minden érdeme mellett hozott már néhány kifogásolható döntést. A kormány tehát valós problémákra reagált a maga módján, szakmailag gyenge, de politikailag megbízható tanácsadókra hallgatva. Geréby szerint a kormány nem érdekelt az akkreditációk megújításában, így ha két éven belül nem állítják vissza a MAB anyagi és politikai függetlenségét, akkor a magyar diplomák végül könnyen lehet, hogy európai akkreditáció nélkül maradnak.
Portfólió-bojkott
2014. 02. 21. (XVIII/8)
