Az eredeti tervek szerint a Sólyom Airways idén nyáron hatgépes flottával kezdte volna meg tevékenységét, 2017-re már ötven géppel repült volna. A kezdeti hétszáz fős dolgozói létszám háromezresre duzzad, miközben a flotta értéke megközelíti a négymilliárd eurót, ami ezerkétszáz milliárd forint.
Nos, a valóság ezzel szemben az, hogy a Sólyom Airways a napokban hárommillió forintért cserélt gazdát, az pedig csak újabb ígéret, hogy az új tulajdonos rendezi a cég adósságait is.
A fordulatokban és blöffökben gazdag történetbe idén februárban kapcsolódunk be: Vágó József egykori titkosszolgálati tiszt, majd a Nemzeti Közlekedési Hatóság légügyi igazgatója és üzlettársa, Hurtyák Róbert – akinek egyik cége birkahúst exportált arab országokba – megkeresik Lucsik Jánost, a mátészalkai származású vállalkozót, hogy csatlakozzon az új nemzeti légitársasághoz. Lucsik, aki más üzleti tevékenységeiből tisztes jövedelemre tett szert, azt a feladatot kapja, hogy a társaság beindításához szükséges tőke – 30-40 milliárd forint – megérkezéséig finanszírozza a hazai költségeket: a Sólyom Holding cégcsoport és a légitársaság, a Sólyom Airways megalapítását, a béreket, az irodabérlést stb. Az ígéret úgy szól, hogy hamarosan ománi befektető száll be a cégbe.
Lucsik nagy kedvvel vágott bele az üzletbe: a Sólyom Hungarian Airways Kft. úgy jött létre, hogy tulajdonosa, a Sólyom Holding felvásárolta a ceglédi Avicraft Kft.-t, amelynek érvényes engedélye volt kismotoros repülőgépek és vitorlázógépek üzemeltetésére.
Úgy tudjuk, valóban volt egy ománi befektetőjelölt, akivel május végén szerződést kötöttek, minek értelmében fél éven belül átutal 12 millió eurót (3,6 milliárd forint) a Sólyom számlájára, továbbá egy dubai bankon keresztül 48 millió eurós (14,4 milliárd forint) hitelkeretet biztosít. Emellett Vágó folyamatosan magas politikai kapcsolataira hivatkozott – „Hajdú Janó”, „Czomba Sanyi”, „Varga Misi”, „Viktor” –, így ekkor még a környezete számára is reálisnak tűnhetett a terv.
A Sólyom hozzákezdett az álláshirdetéshez – többszörös volt a túljelentkezés, hiszen a csődbe ment Malév egykori dolgozói közül soknak nem volt állása. A hatósági engedélyt azonban nem kapta meg a Sólyom, többek között azért, mert nem tudta igazolni, miből fedezik a cég működését. Ennek pedig az volt az oka, hogy az ománi befektető augusztusban közölte: mégsem száll be. Időközben azonban a légitársaság már szerződést kötött egy brit lízingcéggel a légiflottát alkotó repülőgépekről, és ki is tűzték az első gép berepítésének dátumát Ferihegyre. „Ez volt az a pont, ahol dönteni kellett: vagy nem jön be a gép, és porrá hullik a Sólyom bizalmi tőkéje, vagy bejön bármi áron” – mesélte a Heteknek a történetet közelről ismerő informátor. A döntés a „bármi áronra” esett, így egy darab repülőgép hat óra hosszára Ferihegyre repült. Az eseményt úgy adták el a médiának, hogy „íme, itt az első gép, jól haladnak a dolgok”. Azt csak kevesen tudták, hogy a gép aznap éjjel vissza is repült Angliába, a Sólyomnak pedig annyira nem volt pénze, hogy a kerozinra is kölcsön kellett kérniük 20 ezer dollárt. Utóbbi információnkat megerősítette Kenyeres Sándor is, aki akkor a Sales One nevű cég tulajdonosaként kapcsolódott a történethez. Ez a cég élelmiszer-forgalmazással foglalkozik, és arra szerződött még tavasszal a Sólyom Holdinggal, hogy bejáratott termékeikre – ásványvíz, lekvár, liszt stb. – jogdíj fejében ráteszik a Sólyom logóját. A Sólyom azonban nekik sem tudott fizetni, így a Sales One körülbelül 50 millió forintot bukott, mert saját tőkéjéből finanszírozta a termékek matricázását és a több áruházláncra vonatkozó országos reklámkampányt. Kenyeres utólag azt mondja, Vágó Józsefről úgy vélték, hogy vagy pszichiátriai eset, vagy olyan információk birtokában van, amiről a cég többi vezetője és a partnerei sem tudnak. „Nemzetbiztonsági és légügyi múltja alapján inkább az utóbbit hittük el, ráadásul arra nem volt és nincs most sem értelmes magyarázat, mi haszna lett volna abból, hogy hónapokon át hazudozik a soha nem létezett befektetőről” – mondta Kenyeres a Heteknek.
Egy másik forrásunk is úgy véli, Vágó úgy gondolkodhatott, hogy valamiképpen létrehozza a légitársaságot, megszerzi az engedélyeket, és menet közben megérkezik a befektető. Az ománi magánszemély után az ománi állami légitársaság, az Omán Air is megjelent mint lehetséges partner, és többen is azt állították lapunknak, hogy Vágó és Hurtyák valóban tárgyalt Ománban az ottani belügyminiszterrel. Egy ilyen befektetés azért sem lett volna irreális, mert azokban a hónapokban más arab befektetők lengyel és szlovén légitársaságokba szálltak be. Az Omán Airrel azonban október elején megszakadtak a tárgyalások.
Október 10-én Lucsik János Ferihegyen közölte a dolgozókkal, hogy a Sólyom fizetésképtelen. Előzőleg azonban azzal kellett szembesülnie, hogy Vágó az eredeti 30 dolgozó mellé szeptemberben még felvett újabb 40-50-et, miközben pontosan tudta, hogy a cégnek nincs egyetlen forintja sem. Vágó – állítólag tervezetten – ugyanekkor kórházba vonult, majd gyors felépülése után töretlen optimizmussal közölte, hogy a cég helyzete stabil. Be is mutatott egy ötmillió eurós csekket, ám a pénz sorsáról azóta sincs hír. Ennél is Rejtő Jenő-ibb azonban, hogy bár Lucsik október 10-én még a Sólyom Airways egyik tulajdonosaként kérte a dolgozók türelmét, tudtán kívül Vágó és Hurtyák már előző nap, október 9-én eladta a Sólyom Airwayst egy afrikai magyarok által fémjelzett cégnek, a Charity March-nak. Lucsik János, aki saját pénzéből 159 millió forintot tett bele a Sólyom Airwaysbe és a Sólyom Holdingba, csak november 10-én tudta meg – egy Facebook-bejegyzésből –, hogy társai eladták a légitársaságot. Vágó és Hurtyák egyébként november 5-én leváltották Lucsikot a Sólyom Holding ügyvezetői posztjáról. Lucsik ezek után lemondott a Sólyom Holdingot alkotó 18 cég vezetéséről is, és most arra vár, valóban kifizeti-e a hárommilliós vételár mellett a Sólyom tartozásait is az új tulaj.
Az előjelek nem túl biztatók, ugyanis a Charity March egyik képviselőjéről, illetve barátnőjéről is azt írta több lap, hogy nemzetközi körözés alatt állnak. De ha nem is állnak, önmagában az is elég valószínűtlen, hogy valaki nulla forint tőkével, de kétszázmilliónál is több adóssággal és botrányokkal terhelt céget vesz meg, ha légitársaságot akar üzemeltetni. Márpedig a Charity March éppen ezt állítja: ígérete szerint decemberben felszállnak a Sólyom gépei.
2013. 11. 29. (XVII/48)
