Számomra úgy tűnik, hogy a magyar közéletnek két pólusa van. Az egyiken Orbán Viktor található, akinek mintha az lenne az ars poeticája, hogy a konfliktus megtisztít, míg a másik pólust Ön jeleníti meg, aki mintha minden igyekezetével kerülné a konfliktust. Miért érzem így?
– A háborúk tanulságai, hogy általában mindenki rosszul jár velük, kivéve a hadibeszállítókat. Orbán Viktor hatalmi érdekből tudatosan osztja meg a társadalmat, keres és gerjeszt ott is viszályt, ahol nincs. Nem érzem magam konfliktuskerülő személynek, de nem szeretek értelmetlen „háborúban” részt venni, csak fontos ügyekben érdemes a konfrontációt vállalni, ezért megválogatom ezeket a helyzeteket. Ha kerülném a konfliktust, akkor 2009-ben, és tavaly október 23-án sem szálltam volna be a politikai küzdelembe.
Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is kőkeményen beszólnak a politikusok egymásnak, élesen, nagyon sokszor sértőn beszélnek az ellenfeleikről, mégis demokratikus a közélet.
A szellem erejével: az okkultizmus harca a kereszténységgel
Mítoszoktól, misztériumoktól és babonaságoktól sűrűn átszőtt szellemi-vallási közegbe robbant bele a kereszténység »
Pünkösd után: a karizmák titkai
Hogyan alakult a Szentlélek ajándékainak megítélése az elmúlt 2 ezer évben »
Nők a pünkösdi mozgalomban
Növekvő szerepvállalás és alakuló trendek az Egyházban »