hetilap

Bár Schiffer András és követői sokkal nagyobb arányban nyertek a hétvégi LMP-s kongresszuson, mint tavaly novemberben, mégis könnyen rémálommá válhat ez a győzelem a frakcióvezetőnek. Ha ugyanis a többiek kiválásával megszűnik az LMP frakció, akkor Schiffer András könnyen ott találhatja magát a függetlenek soraiban, akár az általa legtöbbet támadott Gyurcsány Ferenc szomszédságában, a Demokratikus Koalíció képviselőivel egy sorban. Ha ez így történik, és ha Schiffer András következetes magához, akkor a továbbiakban független képviselőnek kénytelen nevezni magát. Gyurcsányék ugyanis az MSZP-ből való kilépésüket követően előszeretettel nevezték magukat DK-soknak, amit Schiffer soha nem fogadott el, ha ez a kérdés került szóba, akkor rendre kiállt amellett, hogy nincs DK-frakció a parlamentben. Jogilag ez igaz is, de politikai értelemben mégsem. Ugyanebbe a helyzetbe kerülhetnek az LMP-s képviselők is, ha a frakciószakadás „kiváltja” a frakció jogi megszűnését.
Ez több okból is nagy veszteség mindkét (a pártban maradó és a távozó) LMP-s társaságnak. A frakció léte ugyanis évi mintegy 150 millió forintos apanázst jelent. Szakértők és sajtósok sorát, illetve tanulmányok és kutatások tucatjait fizet­hetik ebből a pénzből. Egyszóval, az LMP-hez közeli holdudvar számára jelenthet forrást ez az összeg, ami párt- és szervezetépítésben jelentős szerepet játszhat. Másrészt a frakciókat megilletik előjogok a parlamentben, így bizottsági vezetői posztok (elnök, alelnök), ami többletjövedelemmel jár, valamint a plenáris ülésen nagyobb felszólalási időkeret, mint ami a függetleneket meg­illeti. Legkésőbb a február 11-ei par­lamenti szezonkezdetig meg kell állapodniuk a kettévált zöldeknek, hogy miként tudják folytatni az Országgyűlésben. Egy jól működő frakció egy párt szívét is jelentheti. Például a Fidesz 1994 és 1998 között, Fodor Gáborék kiválását követően meglepően alacsony létszámú frakcióval képes volt nagy párttá növekedni, majd 1998-ban választást nyerni, és ez az időszak alapozta meg, hogy a Fidesz őrizni tudja váltópárti jellegét.
Az elmúlt napokban mindkét LMP-s oldal képviselőivel beszéltünk, és egyöntetű véleményük az volt, hogy valahogy meg­próbálják megoldani azt, hogy jogi értelem­ben egy frakció maradjanak, de politikai szempontból külön úton járhassanak. A szakítás okozta sérelmeket éppen ezért akarják csökkenteni, hogy békés mederben maradjon az „osztozkodás”. Jellemző az LMP-sekre, hogy a szombati kongresszust követően, amikor már nyilvánvalóvá vált a Párbeszéd Magyarországért Platform képviselőinek kiválása az LMP-ből, még az esti zenés-táncos, gőzkieresztősnek szánt bulin is együtt szórakoztak. Bár, ha igazak az információink, azért nem volt eksztatikus a hangulat.
Az elmúlt hónapokban ugyanis megromlottak a személyes kapcsolatok is az LMP-ben, aminek egyebek mellett az az oka, hogy Schiffer András – aki a vezetők közül egyedül nem családos – nonstop képes volt a politikával foglalkozni, míg a többieket nem érdekelte éjjel-nappali üzemmódban a politikacsinálás. Többen két év parlamenti politizálást követően is inkább civilek maradtak. Számtalan sérelem származott ebből, amit tetéztek a párt követendő stratégiájáról vallott gyökeresen eltérő nézeteik.
A távozók egyik prominense azt vetette Schiffer András szemére, hogy miközben őket vádolja azzal, hogy a régi balos elittel akarnak „boltolni”, addig valójában a frakcióban egyedül a frakcióvezető rendelkezik posztkommunista múlttal, mint egykori kerületi KISZ-titkár. A távozók inkább az amerikai vonalat képviselték a parlamentben, példának okáért a bencés gimnáziumban érettségiző Jávor Benedek elvégzett egy kurzust a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a San Franciscó-i Egyetem közös képzésén. Jávor kitűnő személyes kapcsolatot ápol a nagy környezetvédő hírében álló amerikai nagykövettel, Eleni Tsakopoulos Kounalakisszal. A szin­tén távozó Nagy Tímea a Harvardon tanult, amerikai jogvédő szervezetnél is dolgozott, míg Scheiring Gábor, a párt fő közgazdásza éppen a Cambridge-i Egyetemen írja a PhD szakdolgozatát.
Bár a távozók az ugyancsak „amerikás” politikusnak tartott Bajnai Gordonhoz állnak a legközelebb (Bajnai éppen egy évet tanított az Egyesült Államokban), mégis úgy döntöttek, hogy távolságot igyekeznek tartani az Együtt 2014-től, mert úgy vélik: Bajnai mozgalma még nem tisztult le, nem szeretnék egy újabb belső viszályban találni magukat. Számukra a három részből, a Haza és Haladás Egyesület, a Milla és a Szolidaritásból álló Együtt 2014 nem heterogén szervezet.
Az viszont meglepő, hogy mindkét LMP-s csoport százszázalékos meggyőződése még a szakadást követően is az, hogy az általuk választott politikai stratégia működni fog. Az önállóságpártiak biztosak abban, hogy a szocialistákkal és az Együtt 2014 mozgalommal való kokettálást elutasító LMP nagyon sikeres lesz, míg a kilépők által alapítandó „új-LMP” – legalábbis a politikusai sze­rint – attól lesz sikeres, hogy az ellenzéki összefogásban vezető szerepet tölthet be, mert új személye­ket és tartalmi megújulást követelhet a kormányváltó koalíció­ban. Ez pedig segíthet abban – szól ez a vélekedés –, hogy a ma még a tömegek számára ellenszenves ellenzéki oldal felé billenjen a bizonytalanok tömege.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek