hetilap

A Politikatörténeti Intézet kutatója a Bibó Szakkollégiumból személyesen ismeri a Fidesz vezérkarát, valamint több tanulmányt és könyvet is írt a hazai jobboldali pártok történetéről és ideológiai alapvetéseiről, legutóbb a Metamorfózisok. A magyar jobboldal két évtizede címmel.
Szerinte az Orbán-rendszer jellemzője, hogy tervezői tudatosan „legyengítették”, illetve „kikapcsolták” a fékek és ellensúlyok rendszerét, annak érdekében, hogy az Orbán-kabinet akadálytalanul végrehajthassa a társadalom szerkezetével kapcsolatos radikális átalakítási terveit. A Fidesz társadalompolitikáját egy egykori szabaddemokrata politikus, Tellér Gyula korabeli elemzése alapján lehet legjobban megérteni. Tellér – aki az első Orbán-kormány idejében a miniszterelnök tanácsadója volt – elmélete szerint Magyarország társadalma három részből áll, az elsőt a rendies jelzővel illette, mint amely a feudális jegyeket hordozó Magyarország hagyományát folytatja. A második a polgári – a liberálisabb és piacpártibb – rész-Magyarország, míg a harmadik „részmagyarság” a kádáristává szelídült rákosista szocializmus folytatója. Ez utóbbit tartották a jobboldalon a baloldal és a kádárista elit túlélését szolgáló MSZP valódi bázisának.
Wéber Attila kifejtette lapunknak, hogy a Fidesz „a több mint kormányváltás” jelszavával már az első Orbán-kormány időszakában tett kísérletet arra, hogy a szimbolikus politika eszköztárát felhasználva direkt módon avatkozzon be a kultúrába, nem utolsósorban azért, hogy a baloldal bázisát gyengítse. Kövér László ennek kapcsán egyenesen szellemi polgárháborúról beszélt, a Fidesz vezetőinek az ideo­lógiai világképében ugyanis az MSZP egyet jelentetett a jobboldali kormányzásra veszélyt jelentő kádárista elit kultúrában, sajtóban és gazdaságban átmentett erőcsoportjaival.
Wéber Attila hangsúlyozta, hogy 1998 és 2002 között mérsékelt oktatáspolitika jellemezte az Orbán-kormányt. A ’98-ban kezdődő ciklusban még óvatosságra intette a Fideszt az Antall-kormány kudarca az oktatás átalakításában, amit annak idején a Dabas-Sári esete, az egyházi oktatás erőszakolt bevezetése által keltett társadalmi felháborodás is mutatott.
A jelenlegi helyzetet a kétharmados parlamenti támogatás okozta kontroll nélküli politizálás teszi egyedivé. Az „MSZP-részország” megbélyegzése még erőszakosabban zajlik, mint 1998 és 2002 között. A Fidesz láthatóan az oktatásban is át kívánja alakítani az általa kádáristának tartott struktúrákat. A felsőoktatásban csökkentik azon elitképző intézmények jelentőségét, amelyek az általuk ellenségesnek tartott „rész-Magyarország” utánpótlását jelenthetik, így például a Corvinus Egyetemét, ahol évtizedekig az ortodox közgazdász-
elitet képezték. A jogászképzés területén a vidéki oktatási pólusok szerepe csökken, az ELTE jogi kara mellett csupán a Pázmány Péter Katolikus Egyetem őrizte meg privilegizált helyzetét a többiekhez képest. A Közszolgálati Egyetem létrehozásával és kiemelt állami támogatásával pedig az államigazgatás számára – a Horthy-korszakhoz hasonlóan – elkötelezett jobboldali középvezetői réteget próbálnak képezni.
„A Fidesszel szimpatizáló új nemzeti középosztály létrehozását nemcsak az adórendszer okozta kedvezményekkel (egykulcsos adóval, családi juttatásokkal) próbálják elősegíteni, hanem a közoktatási rendszer átalakításával is” – tette hozzá Wéber Attila.
A tantervek területén központosítás zajlik, s ez az egyházi elit gimnáziumok befolyásának növelését is szolgálja. 
A közoktatásban az általános iskolák államosítása, illetve az ezzel párhuzamosan zajló egyházi iskolarendszer államilag támogatott bővülése is ebbe az irányba mutat. Meglehet, nem véletlen, hogy mára már olyan helyzet állt elő, amelyben az elit gyakorló gimnáziumok (Radnóti, Trefort, Fazekas) számára a villanyszámla kifizetése is nehézséget okoz.
„Míg a ’90-es években, az Antall-kormány idején minden ehhez hasonló kísérlet társadalmi ellenállásba ütközött, addig ma a szabadelvű értékektől való elfordulás, ezen értékek megvédésével kapcsolatos közöny, illetve a Fidesz-tábor jelentős részében kitapintható növekvő igény a tradicionális keresztény oktatás iránt, a korábbiaknál feszültségmentesebbé teszi ezt a folyamatot” – vélte a szociológus.
Míg Antall József miniszterelnöksége idején nem sikerült egy új nemzeti tőkésosztályt létrehozni, addig a kétharmados többség birtokában a Fidesz a gazdaság bizonyos szegmenseiben a multik háttérbe szorításával, az agráriumban a földek szimpatizánsok számára való „kiosztásával” igyekszik korrigálni az elmúlt két évtizedben kialakult status quót. A közbeszerzéseken többnyire csak pártközelinek tartott cégek nyernek, míg a kereskedelemben a baráti áruházláncok élveznek előnyöket.
„Mivel a kommunistának tartott részország lerombolása okán szellemi háború zajlik, ezért minden fontos pozíciót, hadállást és lövészárkot el akar foglalni Orbán Viktor, hogy a történelminek tartott társadalmi átalakítását véghez vihesse. Áder János államfői megbízatása is ebbe a folyamatba illeszkedik, s majd az idő ad választ arra a kérdésre, hogyan illeszkedik a most megválasztott köztársasági elnök, első számú közjogi szereplőként az orbáni rendszerbe, kiváltképp, ha működésében megszaporodnak a válságjelek” – tette hozzá Wéber Attila.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek