Egy debreceni óvoda vezetőjére szállt rá a Jobbik: a Szentpályné Mudri Margit „bűne" az volt, hogy munkaidőn kívül hitéről beszélt egy kolléganőjének. Ezt ürügyként felhasználva a Jobbik országos szintű keresztényüldözésbe kezdett: a Hit Gyülekezetében a hitét gyakorló pedagógus ellen hadjáratot indított. Az, hogy a támadás nem kizárólag Szentpályné személyének, hanem a protestáns közösségnek is szól, az is bizonyítja, hogy a márciustól megüresedő vezetői pozícióra az egyik jelentkezőt Ágoston Tibor, a párt helyi frakcióvezetője sajtótájékoztatóján azzal próbálta befeketíteni, hogy „az illető hölgy ugyanúgy tagja a Hit Gyülekezetének, mint a most lemondott vezető".
Szentpályné kálváriája tavaly nyáron kezdődött. Egyik kollégája, éppen életének egy különösen nehéz időszakán ment keresztül, nem sokkal korábban elveszítette egyetlen, húszas éveiben járó lányát. Az óvodavezető Szentpályné vigasztalta, és invitálta a Hit Gyülekezete alkalmaira megtört munkatársát. Ő ennek nem is állt ellen, sőt, többször megköszönte a mellékelt dalokat, azt is megírta, hogy nagyon megnyugtatják, amikor hallgatja őket. A városban csak „Baba néni" néven ismert intézményvezető nem sejtette, hogy munkatársa folyamatosan jegyzetel a levelekből, és közös munkahelyük munkaügyi osztályára is számos feljelentést eljuttatott.
Az őt érintő vádiratokban már szó sem volt kedves invitálásról - szerinte „főnöke keresetlen e-mailekkel zaklatta, amelyekben a gyülekezethez való csatlakozásra szólította fel". Szentpályné szerint viszont a feljelentés alátámasztását szolgáló idézeteket eredeti szövegkörnyezetükből kiragadva, jelentéstartalmukból teljes egészében kiforgatva közölték. A feljelentés után szinte azonnal megjelent a színen Ágoston Tibor, a Jobbik önkormányzati képviselője, aki a gyerekek érdekeinek képviselőjének tüntette fel magát. Ilyen minőségében azonnali és széles körű magánnyomozásba kezdett: szülői fórumot tartott, előzetes bejelentés nélkül ellátogatott az óvodába. Ezek után a vádak szempontjából szembeötlő ellentmondás, hogy Ágoston, aki egyben az Oktatási Bizottság tagja is, több hónapnyi kutakodás után sem talált még egy alkalmazottat, akit a több óvodát is tömörítő intézmény vezetője hittérítéssel zaklatott volna. Egy valamit azonban talált: az állandóan ott dolgozó egyik óvónőnek nincs váltótársa, így délután „gyakran vadidegen óvónő ébreszti a kicsiket".