ő hozta létre a Szerb Önkéntes Gárdát, amely „ultra” hazafias szervezetként legendás hírnévre tett szert. Számos jól ismert alvilági figura lépett be önként köreikbe, hiszen a börtön helyett vonzóbb alternatívát jelentett a káoszba süllyedt országban a rablás és a fosztogatás.
Lapunknak egy korábbi vajdasági zsoldost sikerült szóra bírni, akinek sorsa tipikusnak mondható a háború lezáródását követ idszakban. A régi rezsimben sem élt átlagpolgárként, kisebb csalások, lopások voltak a számláján, amiért ült is néhány évet, majd egy komolyabb balhé miatt a szerb rendrség és a titkosszolgálatok erre specializálódott egysége külföldre zsuppolta. Németországban már várta egy hozzá hasonló „szakemberekbl” álló csoport, és egészen Milosevics hívó szaváig nyugaton élt. Elször a szerbkézen lév, de horvátországi Erddön mŐköd kiképztáborba került sokadmagával. Itt mindenféle harcmodorra, diverzáns akciókra fölkészítették a hazafias érzelmŐ önkénteseket és nehézfiúkat.
A becslések szerint legalább tízezer ilyen fegyveres szolgált és követett el emberiségellenes bŐntetteket a szerb reguláris hader mellett. Emberünk az élelmezési részleghez került, ahol elég sok vagyontárgy átment a kezén. A háború után benzin-, fegyver- és cigarettacsempészetbl élt az embargó sújtotta országban, majd sok társához hasonlóan nyugatra ment kereskedni, piacolni, vagy ahogy fogalmaz: élni a víz színén. Komolyabban képzett társai Szíriában, Libanonban vállaltak újabb megbizatást. (Hajdú Sándor)
2011. 08. 19. (XV/33)
