hetilap

Azt mondta, ha valaki tisztességesen írja az újságot, akkor nincs mitől tartania…
– Nem ezt mondtam.
A Magyar Hírlap ezt írja. Szóval, mit jelent a tisztességes újságírás?
– Azt mondtam, hogy aki a törvényeket betartja, annak nincs mitől félnie. És ezt minden cinizmus nélkül mondtam, véresen komolyan gondolom, hogy azoknak, akik tiszteletben tartják az alkotmányos alapjogokat, a személyiségi jogokat, nincs mitől tartaniuk.
Az üres címlappal megjelenő Magyar Narancs és Népszava viszont mást olvasott ki a törvény sorai közül…
– Az éles bírálat – egy véleménycikkben – abszolút belefér a szabad sajtó működésébe, így fölösleges aggódni.
Hát, amiatt azért rángathatja az ideg a médiapiac szereplőit, hogy a Médiahatóság saját hatáskörében alkothat mindenféle szabályozó rendeletet.
– A tiltakozó orgánumok kissé elkapkodták a dolgot. Egyrészt egy sor módosító javaslatot nyújtottunk be – így például a rendeletalkotási jog nem kerül a Médiahatósághoz, marad a kormánynál. Másrészt a magyar sajtót „fenyegető” szankcióknak nem ők a célpontjai, hanem az alapvető jogokat sorozatosan sárba tipró bulvártermékek.
Eddig a kereskedelmi televíziók egyszerűen bekalkulálták a működési költségeikbe a Médiatanács elődje, a Országos Rádió és Televízió Testület által kiszabott büntetéseket, fizettek, és simán leadták a nézettségeket produkáló műsorokat. Az új médiatörvény sem kényszeríti rá őket, hogy szakítsanak ezzel a gyakorlattal.
– Először is nagyobbak a kiszabható tételek, azaz többet kell betervezni. És korántsem biztos, hogy ez a tervezés működni fog, sűrűbben kapnak majd büntetést, és egyéb szankciók csak elrettentik őket. Egyébként ez etikai kérdés: ne legyen az éjszakai filmből az összes erőszakos vagy erotikus jelenet bevágva a délutáni előzetesbe. A gyerekek jogai érdekében nemcsak akkor kell felszólani, amikor az ombudsman kampányol, hogy az áruházi lopáson kapott kiskorúakat ne lehessen elzárni, hanem akkor is, amikor a magyar médiumok veszik sorozatosan semmibe a gyermekek jogait. Szóval bízom a jogkövető magatartásban.
Akkor modellezzünk jogkövető magatartást: egy újságíró nyilvánosságra hoz egy kormányülésen bemutatott szerződést – amiben ötmilliárdos túlfizetés szerepel. Ezzel a zsurnalisztával mit tesz az új média- szabályozás?
– Először is nem feltételezem, hogy a jelenlegi kormány jóváhagyna egy ilyen durva szabálytalanságot. De maradjunk a fikciónál: a kérdés, hogy államtitokról van szó, vagy sem. Ha nem államtitok, akkor az a kérdés, hogy a jelenleg érvényes üvegzsebtörvény hatálya alá esik-e, vagy sem. Ha igen, akkor nincs semmi baj. A magyar állami szerveknek van adatszolgáltatási kötelezettségük, a médiaalkotmányban ezt kiterjesztettük az állami és önkormányzati tulajdonú cégekre is, hogy ne lehessen bizonyos pénzmozgásokat elrejteni a tényfeltáró újságírók elől. Ha valamit egy újságíró ki akar kérni, azt nem akadályozhatják az állami szervek.  Ez alól csak államtitkok és bizonyos nemzetközi dokumentumok képezhetnek kivételt – ezek sorsát egyértelműen rendezik más jogszabályok.
Amik alapján elviszik az embert. De az elfogadandó jogszabályban van egy olyan klauzula, hogy amennyiben államtitoksértéssel bűncselekményt leplez le az újságíró, akkor mentesül a jogkövetkezmények alól. Jól értem?
– Az előttünk fekvő tervezet erről nem rendelkezik. Az államtitoksértés bűncselekmény. Az újságíró nyilván tudja, hogy államtitkot sértett, vagy nem.
Honnan tudná, ha nincs a forrásművön „államtitok” pecsét?
– Én olyan újságírókat ismerek, akik – ha egy ügy az ügyészség elé kerül – tíz perc múlva már ott vannak a kameráikkal. Az újságíróknak olyan kapcsolatrendszerük van a hatóságoknál és a különféle szerveknél, ami garantálja az azonnali információáramlást.
És ez baj?
– Nem baj, de azt jelenti, hogy ezek az újságírók azonnal meg tudják állapítani, hogy mi igaz, vagy mi nem. Itt vannak például a WikiLeaks­­­en áramló dokumentumok, igazságtartalmukat épp az erősíti meg, hogy milyen hadjárat indult a WikiLeaks ellen.
A WikiLeaks-ügy számomra egyébként zárójelbe teszi az egész magyar médiaszabályozás kérdéseit. Itt egyértelműen látszik, hogy amerikai állami iratok nyilvánosságra kerültek, és a legkeményebb eszközökkel (bankszámlaletiltás, nemzetközi körözés) léptek fel egy internetes orgánum ellen. Kőkemény az államtitok-védelem.
A WikiLeaks azért speciális eset, mert kőkemény külügyititok-szivárogtatás, ami nem szolgálja az amerikai belső közérdeket. Az Egyesült Államok első alkotmány-kiegészítése a „szabad beszédről” viszont azt deklarálja, hogy valódi közérdek okán igenis nyilvánosságra lehet hozni állami iratokat – büntetlenül. Nálunk a közérdek miért nem mentesítő tényező?
– Én viszonylag kevés olyat tudok mondani, amikor egy állami iratnak a nyilvánosságra hozatala nem szolgál közérdeket, és közben ugyanezekről azt is be tudom bizonyítani, hogy miért jó, ha elzárjuk őket a nyilvánosságtól. A WikiLeaks-ügyet is egyesek a sajtó- és véleményszabadság durva megsértéseként, a lapalapítókat üldöző hatalmi arrogancia megmutatkozásaként, míg mások éppen az állam érdekeinek megsértéseként, a sajtó durva lépéseként, a tényfeltárás félremagyarázásaként értelmezik. Mi van ebben az esetben az alkotmánykiegészítéssel? Az államtitokká nyilvánításnak itthon is megvannak a szigorú jogszabályi keretei, így arra is kell tekintettel lenni, hogy mit minősítettek államtitokká. Azt pedig akárki nem minősíthette államtitokká.
Csak akit a törvény felhatalmaz, azaz a kormány akaratát kodifikáló parlament.
– A parlament nem feltétlenül a kormány akaratát kodifikálja. Erre egy sor példát tudnék az elmúlt fél évből is hozni. Egyébként, ha képviselőként bizonyos államtitkok tudomásomra jutnak, akkor lehet az a személyes véleményem, hogy alappal vagy alaptalanul nyilvánították őket államtitokká, de jogkövető állampolgárként – a véleményemtől függetlenül – tiszteletben kell tartanom a minősítést.
Ez az állampolgári lojalitás. És hogyan definiálná az újságírói semlegességet, ki­­egyensúlyozottságot?
– Ma nyújtottunk be egy módosítót, hogy ezt a fogalmat tovább pontosítsuk. Ám tény, hogy a törvénytervezet így is viszonylag szabad mozgást biztosít a Médiahatóságnak, hogy megítélje, melyik orgánum mennyire kiegyensúlyozott, így kellő józanságot kell elvárni a hatóságtól, de szerintem ez a kellő józanság meg is van. Világosan különbséget kell tenni hírműsorok és véleményműsorok között. Nem várható el az ATV-től, hogy az értelmiségi háttérműsoraiban beszélgető Bolgár György vagy Avar János a jelenlegi kormányzat politikáját támogassa. És ugyanígy nem várható el a HírTV-től, hogy a baloldalt szeresse.
Ezért került be a törvénybe, hogy csak a legalább tizenöt százalékos közönségarányú televízióknak és rádióknak – magyarán a nagy „pénztévéknek” és kereskedelmi adóknak – kell kiegyensúlyozottságot produkálniuk?
– Igen, de csak a tájékoztató műsorokban. Egy kétszázalékos közönségarányú műsortól vagy egy közösségi rádiótól, amit ötezren hallgatnak – ami politikai szempontból nem egy jelentős dolog, bár fontos kulturális hozadéka lehet – nyilván nem várható el, hogy országos híreket sugározzon, és elfogulatlan legyen. De a jogalkotói szándék sem ez, szerintem a médiahatóság gyakorlata sem ez lesz.
Azért lehet bármilyen remek egy törvény, a gyakorlatba emberek ültetik át – nevezetesen a kormánypárt emberei. Mi garantálja a részre nem hajlást?
– A Médiahatóság emberei nem fideszesek, csak a kormánypárt jelölte őket a testületbe.
2003-ban a Fidesz nem ment be a köztévét felügyelő közalapítvány kuratóriumába, egyrészt MDF–MSZP-paktumot kiáltva, másrészt pártkatonának minősítve a kormánypárti kurátorokat. Szóval, akit a Fidesz nevez ki, az mindjárt szakember?
– A gyakorlat másképp működik. Keményen bíráltak bennünket, hogy Stumpf Istvánt jelöltük az Alkotmánybíróságba, és az első kardinális kérdésnél (98 százalékos különadó – a szerk.) úgy szavazott, ahogy egy alkotmánybírónak ebben a szituációban szavazni kellett, és olyan különvéleményt fogalmazott meg, ami nem a Fidesz álláspontját támasztotta alá. Vannak szituációk, pozíciók, ahol egy ember egyszerűen nem tud úgymond a párthűségnek megfelelni. Képzeljük el azt a helyzetet, hogy valamire az összes alkotmánybíró azt mondja, hogy nem, kivéve Stumpf Istvánt.
Lehet, hogy ez volt Stumpf indoka?
– Nyilván nem. Ebben a szituációban sem lehet túlterjeszkedni a józan észen, a tisztességen, a jogszerűségen. A Médiatanács tagjairól egyébként semmi ilyet nem feltételeznék. Kollarik Tamás például évfolyamtársam volt az egyetemen, egy sor értelmiségi beszélgetésben vettem vele részt, tudom, milyen dolgok izgatják, száz százalékig biztos vagyok benne, hogy nem pártlogika alapján érvel egy olyan vitában, amikor a kiegyensúlyozott támogatást kéri számon egy tévénéző. És ne legyenek illúzióink, amilyen indulatok vannak, ugyanannyi bírálat éri mindegyik televíziót, hetente ugyanúgy pár száz bírálat jön majd az ATV x műsora miatt, mint a HírTV y műsora, pontosabban, vélt vagy valós kiegyensúlyozatlansága miatt. Azért ezt a kettőt mondom, mert nem akarok a közszolgálati orgánumokkal foglalkozni.
Pedig az egyik vezetője, a Duna TV-t irányító Ókovács Szilveszter azt mondta, hogy nem hisz a semlegességben, legfeljebb a méltányosságban. És a törvényből is – különösen a kiegyensúlyozottsági előírásokból – úgy tűnik, miszerint a jogszabály elismeri és rögzíti, hogy az orgánumok politikai oldalakhoz kötődnek.
– De hát így van. Európában nagyon sok helyen hasonlóképp működnek a dolgok. Az, hogy van 168 óra és Heti Válasz, van Demokrata és Magyar Narancs, természetes dolog, és így jó. Ebbe a szerkezetbe senki nem akar beavatkozni, ha mégis, akkor piaci alapon teheti meg, hogy valamelyik oldalról vevőt, fogyasztót szerezzen a saját orgánumának. A médiapiac folyamatosan alakul, mindig dobnak piacra lapokat, amelyek megszerzése mögött akár politikai szándékok is lehetnek, és ezek a szándékok egy szellemi termék arculatát képesek teljesen átalakítani – látjuk például, hogy a Magyar Hírlap honnan hova jutott. És az se biztos, hogy ez a végső állomás. Mert mi van, ha a jelenlegi tulajdonos, Széles Gábor eladja, az új gazdája pedig ismét egy liberális irányba építi?
Ha már az írott sajtóról beszélünk – félretéve a sajtóperesíthető ügyeket –, szükség van arra, hogy a politika szabályozza ezt a területet? Tizenöt éve a Népszabadság volt az origó, most az Index a meghatározó, magyarán az olvasók úgyis elrendezik a piacot.
– Ebből nem következik, hogy bizonyos dolgokat nem kell szabályozni, abszurd az az elképzelés, hogy a print médiát és az internetetki lehet hagyni: egy nyomtatott orgánumnak is van online verziója, illetve olyan médiakonszernek vannak… Például most kinek adok nyilatkozatot?
A Heteknek.
– És még hol jelenik meg?
Az atv.hu-n.
– Ami mögött ki áll?
Az ATV.
– Na látja. Ezért marhaság azt mondani, hogy csak a rádiókra és a televíziókra kiterjedő szabályozás kell, mikor nincsenek tiszta profilú médiavállalkozások. Technikailag bármikor megoldható, hogy egy palmtoppal járkálva olvasok, és közben videó- vagy hangzóanyagot nézek, hallgatok. Másfél-két évtizede 4 napilapot és 3 hetilapot járattam, most meg összevissza egy újságot járatok, mert mindent online olvasok. Átalakult a média szerkezete, nem igaz, hogy az internetes tartalmakat nem kell szabályozni…
A portálokon kívüli tartalmakat nem kell, mert…
– Azon is el kell gondolkozni. Például az Index a médiatörvény hatálya alá tartozik, így olyan újságírói felelősséget követel meg a jogszabály, a nyilvánosság, a szakma, amit egy blogtól soha. Egy blogban bármit le lehet írni, amit egy hírportálon soha. Nem azt mondom, hogy most szabályozni kell a blogokat, de a tartalmuk egy sor etikai és kulturális kérdést vet fel. Nem véletlen, hogy Amerikában szerzői-, személyiségjogi és egyéb perek sora zajlik blogok és közösségi oldalak ellen. Magyarország sem csukhatja be a kapuit, és nem mondhatja, hogy nem kezeli ezt a kérdést.
Szintén érzékeny kérdés a hírkezelés, pontosabban az eddigi Magyar Távirati Iroda híreinek kezelése. Egyes információk szerint a jövőben az MTI ingyen adja majd anyagait – milyen kritériumok alapján dől el, hogy valaki kaphat-e belőlük, vagy sem?
– Ha jól értettem az új MTI-vezető koncepcióját, akkor az MTI ki akar hasítani magának egy részt a hírportálok piacából, de ebből nem következik, hogy a jelenleg pénzért eladott híreket a jövőben ingyen adja. Ezt a Jobbik vetette fel, úgy téve, mintha az MTI ingyenessége nemzetstratégiai kérdés lenne, pedig csak arról van szó, hogy a kuruc.info eddig gátlástalanul lopta az MTI anyagait, és legalizálni akarták ezt a lopást. Egyszóval semmi nem indokolja, hogy az MTI hírszolgáltatási tevékenysége – ami több milliárd forintot hoz a piacról – ingyenes legyen. A nemzetközi hírversenyben sem szabad a piaci pozícióinkat gyengíteni.

Névjegy

Kedvenc költő: Kassák és Pilinszky.
Kedvenc opera: A kékszakállú herceg vára.
Kedvenc autómárka: van egy remek Lada Nivám, nagyon csípem.
Kedvenc politikus: Katánghy Menyhért (Mikszáth Kálmán „Két választás Magyarországon” című regényének főszereplője.
Miért lett politikus: mert azt a kulturális érdekképviseleti munkát itt tudom folytatni, és nem érdemtelenül.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek