„Zsolti volt a legjobb barátom, és ő lett az első áldozat. Ajkáról sietett haza, amikor az úton elsodorta a sárlavina" - sóhajt fel Nagy Tibor devecseri lakos, akinek a háza szintén helyrehozhatatlan károkat szenvedett. „Le akartam pihenni, de nagy morajlásra keltem fel. Mire kinéztem az ablakon, a vörösiszap már elöntötte a gyümölcsöskertet, vitte az autómat, vitte a tűzifát. A lakásajtót is benyomta, és bejött a szobákba. Egy gönc ruhát tudtam kimenteni, ennyim maradt, meg a GPS-em" - meséli Tibor szomorúan az egy nappal korábbi történetet. Bőre is megsérült a maró anyagtól, amelyet csak később tudott lemosni magáról. „Szó szerint leégtem, mert a lúgos anyag harmadfokú égési sérülést tud okozni" - mondja.
„Hatalmas zúgást, majd egy nagy robajt hallottunk, a következő pillanatban pedig derékig álltunk a vörösiszapban az otthonunkban. A lúgos, maró anyag a szekrényeket elsodorva áramlott a benyomott ablakokon keresztül, annyi időt sem hagyva, hogy az értékeink, megtakarított pénzünk után nyúljunk. A zagy szintje rohamosan növekedett, s amikor kiugrottunk az ablakon, már a nyakunkig ért. Engem is vitt volna, de a párom elkapott. Mindenünk odaveszett, az autónk egy kerítésbástyán akadt fenn, de az életünket szerencsére sikerült megmentenünk" - meséli tapasztalatait a falubéli
Erdélyi Tünde. A szabadulás után rögtön a falu magasabban fekvő területére siettek, ahol már ott voltak a tűzoltók, és a férjét az utcán levetkőztetve vizes slaggal mosták le. Tündének a nagyszülőknél sikerült lezuhanyoznia, így megmenekültek az egészségkárosító következményektől.
2010. 10. 08. (XIV/40)
