hetilap

Suchman Tamás tőzsgyökeres marcali polgár. Soha nem változtatott lakhelyet, s most is jól érzi magát saját parasztházában. Fiatal korában apja fuvaros vállalkozásában segédkezett, szenet, sódert lapátolt vagy éppen ő rakta a téglát. „Úgy lapátoltam, hogy soha nem néztem hátra. Nem méricskéltem, nem álltam arrébb, a szénnek a hangjából tudtam, hol tartok, a plató tetején vagy az alján. Tudtam, mennyi az a 30 mázsa, ugyanis az pontosan 330 lapát” – emlékszik vissza gyermekkorára. Bizonyos elvek ekkor épültek be a személyiségébe, erről így mesél: „Azóta voltam már országos vezető politikus, miniszter, államtitkár, de mindig visszatér az emlék, hogy csak akkor telt a kocsi, ha mozgott a lapát. Vagyis ha nem teszünk folyamatos erőfeszítést mindennap, akkor nem épül az ország.” Suchman úr szerint az államnak és a politikának mindig meghatározó szerepe volt és lesz az ország gazdasági életében, s teljesen mindegy, hogy azt államszocializmusnak vagy polgári demokráciának hívják. Ezért is terheli felelősség a mindenkori politikai elitet az ország mai állapotáért, mert – mint mondja – a kilencvenes években meghirdetett politikai, gazdasági és bizonyos tekintetben társadalmi rendszerváltás több eleme is megvalósulatlan. A politikus úgy véli, hogy a mostani „weimarizálódási folyamat” hátterében is ez áll, s hogy az április 11-ei választásokat követően megalakuló kormány felelőssége lesz a további radikalizálódási folyamat feltartóztatása.
Ami Suchman urat illeti, a maga részéről ő mindig igyekezett megragadni a lehetőséget, saját szerepét pedig úgy látja, mint a beruházások, fejlesztések generátorát, motorját. Marcali és környéke ma már elképzelhetetlen Suchmann Tamás nélkül. „Nem állítom, hogy mindazt, ami a választókerületemben történt, egyedül valósítottam meg, de azt állítom, hogy semmi sem történik nélkülem” – állítja. Neki is köszönhető, hogy a térségben 20-30 kilométerenként (Nagyatádon, Lengyeltótiban, Tabon, Szennán, Magyaratádon, Nagybajomban, Csurgón stb.) találni egy-egy sportcsarnokot, gyógyfürdőt, uszodát.  „Választókörzetemben 24,7 milliárdos állami támogatás elnyerése köthető a nevemhez. A kiemelt fejlesztésekkel együtt országszerte mintegy  200 milliárdos beruházáshoz van közöm” – mondta lapunknak a kormánybiztos, aki azonban a hangzatos, fórumokon való szereplés helyett jobban kedveli a személyes politizálást. Húsz év óta minden hétvégén megtartja fogadóóráit, s magas pozíciói ellenére soha nem mondott le a helyi önkormányzat munkájában történő aktív részvételről sem. Húsz év óta minden pénteken ellátogat a marcali piacra is, s aki lemaradt a fogadóóráról, az itt még elérheti őt. A piacra mi is elkísértük.
„Jó napot, Pista bácsi!” „Szervusz, Erzsike” „Hogy megy a bolt, Józsi?” „Ettetek hurkát, Bandi?” – köszön, parolázik, üdvözöl, érdeklődik a kormánybiztos a piacon, ahol szinte nincs ember, aki ne ismerné őt. Ahogy megérkezünk, egy középkorú hölgy mindjárt szerelmi ügyeihez kér segítséget. „Megtaláltam életem párját, talán még lehetek egy picit boldog. Csak fel kéne költöznöm a fővárosba. Segítsen, kérem” – könyörög, esdekel a hölgy, végül már majdnem sír, mert nem tudja, mit tegyen idős édesanyjával. Egy másik asszony, Marika egy bizonyos üzlethelyiségről panaszkodik – nyilván vállalkozásról lehet szó.
„Minden ügyes-bajos dologgal megtalálnak az emberek, a gyermektartási pertől a leszázékolásig, a munkahelyi nehézségektől a legintimebb problémákig” – kommentálja a történteket Suchman. Amikor privatizációs miniszterként tevékenykedett a Horn-kormányban, egy idős nyugdíjas azt szerette volna elérni, hogy privatizálja neki kedvenc esztergagépét. Ezért már semmin nem lepődik meg, mindenkit meghallgat, s talán élvezi is, hogy az élet produkálta legkülönbözőbb problémák között kapcsolatokat építhet és a megoldást keresheti. „Száz fórumnál sokkal jobb harmincezer kézfogás” – vallja, s noha alig marad ideje arra, hogy magának halászlébe való paprikát válogasson, egy dolog biztos: a piacon megnyerné a választást. Kérdés azonban az, hogy a Somogy megyei 5. választási körzet 53 településének 21 ezer 300 háztartásának több mint 40 ezer szavazatra jogosult polgára közül hányan fogják ráadni a voksukat, és egyáltalán hányan lesznek azok, akik aktivizálódnak majd április 11-én.
Suchman úr tapasztalatai szerint volt idő, amikor egy-egy nagyobb beruházással választást lehetett nyerni, most azonban nem ilyen szelek fújnak. Sebaj, így is büszke az eredményekre, a helyi kórház rekonstrukciójára, a megszűnt Május 1. Ruhagyár helyére lépő termelőegységre, a Marcalit elkerülő út építésének megkezdésére, s megmutatja stábunknak a kisváros szélén épülő Termál Hotelt is, amely 600 millió forintos EU-támogatással épül. A hotel 126 vendégszobáját és gyógyvizes medencéjét a terv szerint egy év múlva adják át. Az épülő hotellel szemben  üzemel már a Marcali Fürdő és Szabadidő Központ, amelynek vizét mi is teszteljük, kellemes tapasztalatokkal gazdagítva marcali utunkat. Ami pedig az országgyűlési választásokat illeti, Suchman Tamás nem aggódik: „Ha ellenem szavaz, én akkor is itt maradok” – fogalmaz lakonikusan a választási szórólapján.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek