hetilap

Botrányos módon ért véget a Pécsi Vízmű Zrt.-t alkotó pécsi önkormányzat és a francia Suez Enviro­nement Kft. tizennégy éves együtt­működése. Az önkormányzat már hosszabb ideje fontolgatta több nyereséges közszol­gáltató cég százszázalékos önkormányzati tulajdonba vonását. A Pécsi Vízmű Zrt. felszámolása szeptember 10-én indult el, amikor a többségi tulajdonos önkormányzat (50,05%) felmondta az üzemeltetési megállapodást a kisebbségi tulajdonos francia kft.-vel (48,05%), amely eddig a vállalat menedzs­mentjogait gyakorolta.  A követ­kező lépés a tulajdonrész kivásárlása lett volna, erről azonban a hónap végéig nem tudtak megállapodni.
Az önkormányzat szerint a Suez Environement részéről lehetetlenítették el a tárgyalásokat, a franciák álláspontja viszont az, hogy a város szabott lehetetlenül rövid időt a megegyezésre. Miután megállapodás nem született, az önkormányzat múlt csütörtöki köz­gyűlésén egy új céget hozott létre a víz­mű átvételére és további üzemeltetésére, a kizárólagosan önkormányzati tulajdonú Tettye Forrásház Zrt.-t. Csorba Zoltán, a Suez Environement Hungária Kft. ügyvezető igazgatója az ülésen úgy nyilatkozott, hogy ennek ellenére mindaddig a Pécsi Vízmű akar szolgáltatni, ameddig nem születik megállapodás a francia tulajdonrész kivásárlásáról vagy a jövőbeni együttmű­kö­désről. Az önkormányzat azonban saját kezébe vette az irányítást: hétfő reggel biztonsági emberek álltak a Pécsi Vízmű bejáratánál, akik csak a dolgozókat engedték be, a vezetőket már nem.
A vízmű volt menedzsmentjének tagjai az európai normák félresöprésén túl jogsértőnek is tartják az önkormányzat magatartását. Az önkormányzati álláspont szerint a vízmű eredményei a nyújtott szolgáltatással kapcsolatban jók voltak, ellenben a vállalat az utóbbi években jelentős terjeszkedési politikába fogott, és 17 magyarországi társaságnál szerzett kisebb-nagyobb tulajdonrészt a pécsi adó­fi­zetők pénzén.
E­mel­lett a baranyai megyeszékhelyen a harmadik legmagasabb a vízdíj az országban.
Páva Zsolt polgármester lapunknak elmondta: a vízdíjak megszabása egy tarifaképlet alapján történt, amely a cég elvárásait tükrözte. Igaz, hogy az üzemeltető cég csak javaslatot tehetett az árra, amelyet az önkormányzatnak kellett jóváhagynia, de többször elő is fordult, hogy Toller László vagy Tasnádi Péter nem fogadták el a túl magas árajánlatot. A megromlott kapcsolat oka az önkormányzat egyre kisebb osztaléka és az egyre kevesebb beleszólási lehetőség a vízmű jövedelmének hasznosításába.
A polgármester az önkormányzat fellépését az ügyben nem tartja drasztikusnak, csupán határozottnak. Elkép­zel­he­tőnek tartja, hogy külföldi be­fek­te­tők számára a tör­­téntek riasztóak lehetnek, de inkább azt tartja prob­lémának, hogy a külföldi cégek gyakran nem törekednek az önkormányzatokkal való együtt­mű­kö­désre. „Ami történt, az nem reprivatizáció és nem is államosítás” – fogalmazott a polgármester, aki hangsúlyozta: a nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy a közszolgáltató vállalatok legjobb gazdája az önkormányzat. „Párizsban is hasonló akció zajlott a közelmúltban, és egy bolíviai vezető politikus közszolgáltató vállalatok önkormányzati tulajdonba vételével tett szert hatalmas népszerűségre. Jelen esetben persze nem ez a cél” – állítja a polgármester.
Nyirati István, a Pécsi Vízmű Zrt. vezérigazgatója fontosnak tartotta leszögezni, hogy a vitának két szintje van. Az első egy tulajdonosi vita az önkormányzat és a francia befektető között, amelyet a két félnek kell rendeznie. A második szint a pécsi vízmű mű­kö­dé­sének ellehetetlenítése, amely esetben durva jogsértés történt. Erőszakkal elfoglalni egy telephelyet és használni a más tulajdonában álló eszközöket egy­szerűen lopás. A vízmű működését erő­szakkal leállították, a munkásokat becsapták: most azt sem tudják, kinek dolgoznak. Az illetéktelen behatolóknak minél előbb el kell hagyniuk a telephelyett. Ennek érdekében jogi eszközökhöz fognak folyamodni – tette hozzá a vezérigazgató.
Nyirati szerint a tizennégy éves együtt­mű­ködés mindenki számára hasznos volt, Magyarország legmodernebb vízműve jött létre Pécsen. Az, hogy a befolyt hasznot mire fordítják, mindig az igazgatóság és a közgyűlés közös döntése volt. „Évente átlagosan 1 milliárd forint jutott közműfel­újításra, 200-300 millió pedig a működtető vagyonfejlesztésére” – emelte ki Nyirati, aki szerint az önkormányzat magabiztosságát az indokolja, hogy túlságosan erősnek érzik magukat. Mint mondta: „a történelemben eddig minden háborút így robbantottak ki. A magát erősnek érző fél úgy gondolja, hogy a szabályokat a gyengéknek találták ki, de majd ő alkot újakat, amelyek megfelelnek az igényeinek.”  A magyar jog gyakorlatát ismerve sajnos nem tudja, mennyi időbe telik majd a jog­sze­rűség helyreállítása.
Egy, az ügyet ismerő forrásunk szerint az ügyet Budapestről irányítják, és valójában egy próba zajlik a háttérben: a reprivatizáció koreográfiáját tesztelik a Pécsett. Politikailag ennek minimális  kockázata van, hiszen az ügyben várhatóan döntést hozó választott bíróság Bécsben tavaszig össze sem ül, döntés pedig még később születhet, így a jövő évi választásokat kis mértékben sem befolyásolhatja.
„Most dől el, hogy a nemzetközi bíróság hogy áll hozzá a reprivatizációs törekvések és a multinacionális lobbik csatájához” – tette hozzá a szakértő, aki úgy vélte: a konkrét ügyben annak idején előnytelen szer­ződést kötött az önkormányzat a francia befektetővel csakúgy, mint országosan több más privatizációs esetben. Az interjúalanyunk a helyzetet ahhoz hasonlította, mint amikor az európai gyarmatosítók üveggyöngyökért vették meg az új hazát az indiánoktól. A politikai elit ráébredt, hogy a legtöbb pénzt a közmű­szolgál­tatók viszik ki az országból, és most ezt vissza akarják rendezni.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek