Szabó Loránd már gyermekkorában is komoly politikusi ambíciókat táplált. Miközben más gyerekek tűzoltók, mozdonyvezetők vagy űrhajósok akartak lenni, ő többször hangoztatta, hogy párttitkár lesz belőle. „Számára ez valami oknál fogva a mai menedzseri állást jelentette” – fogalmazott egy ismerőse. A rendszerváltás időközben némileg módosította célkitűzéseit, de csak formailag: párttitkár már nem, polgármester azonban még lehetett a környezete szerint éles eszű, tehetséges fiatalból. Szabó ráadásul otthon megfelelő útravalót is kapott terveihez, hiszen édesapja, Szabó Imre 1993-94-ben Dombóvár polgármestere volt, majd a térség országgyűlési képviselőjévé választották.
A földrajz–orosz tanári diplomával rendelkező fiatalember pedagógusként még kevésbé tudta hasznosítani „alapjáraton” meglévő politikai vénáját és kapcsolatrendszerét. 1998-ban – harminc évesen – azonban ő lett a térségi területfejlesztési társulás munkaszervezetének vezetője. „Elképesztő munkabírása volt, reggeltől késő estig dolgozott, és nagyon gyorsan átlátta a dolgokat” – emlékszik vissza egyik ismerőse. Hozzáteszi: Szabó ügyesen vette magát körül tehetséges emberekkel, ám ha „elhasználta őket” és valamilyen érdeke úgy kívánta, akkor könnyű szívvel tette lapátra akármelyiket.
Mindenesetre karrierje meredeken ívelt felfelé. 2002-ben függetlenként, az MSZP, az SZDSZ és a Centrumpárt támogatásával lett a húszezer lelkes Dombóvár polgármestere. Négy évvel később – amikor az őszödi beszéd miatt számos szocialista városvezetőt „megbüntettek” a választók – újrázni tudott, mégpedig MSZP-s színekben. „Vélhetően a korábbi vezetés kritikája is ez, de Lóri lendületet adott a városnak. Átalakította, hatékonyabbá tette az intézményrendszert, a városkép is megújult. Csak a második ciklusában hétmilliárd forintnyi pályázati fejlesztést hozott a városba, illetve a kistérségbe, és ez akkor is óriási teljesítmény, ha ezek egy része még nem valósult meg” – fogalmaz forrásunk.
Szabó a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács (DDRFT) Innovációs Bizottságának elnökeként maga is beleszólhatott a pályázati pénzek elosztásába. Előfordult, hogy egy-egy pályázati győzelemről a városban már értesültek, amikor a döntés még meg sem született. Bár Wekler Ferenccel, a tanács elnökével éppen úgy veszett össze csúnyán 2007 nyarán, hogy szóvá tette: egy szakmaiatlannak ítélt pályázattal a szabad demokrata politikus családjához köthető vállalkozás nyert támogatást, máskor Szabó sem feltétlenül ragaszkodott a jogszabá-lyok betűjéhez.
Amikor 2002-ben a frissen megválasztott polgármester megvált a kistérségi területfejlesztési társulás ügyvezetői posztjától, utódjául Naszvadi Balázst hozta be a munkaszervezet vezetőjének. Viszonyuk 2004 év végén azért romlott meg, mert az új vezető több, a társulásnál honos pénzügyi-számviteli technikával nem értett egyet. A teljesítés nélküli kifizetések – telefonelszámolás, útiköltségek – mellett legfőbb problémája azzal volt, hogy közpénzekből igazolták le kistérségi vállalkozók pályázatokhoz szükséges önerejét. Az ennek kapcsán indult nyomozás – amelyet a Vám- és Pénzügyőrség folytat – még jelenleg is zajlik. Szabó egy testületi ülésen így magyarázta a gyakorlatot: „Nem az a kérdés, hogy törvényes-e vagy nem, erre a törvény szabályozást nem tartalmaz – ezt már korábban is, régen, évekkel ezelőtt jogászokkal megnézettük –, véleményünk szerint ez egy olyan jogi kiskapu, aminek a lehetőségével élni lehet.”
Ezzel együtt fegyelmit indított Naszvadi ellen, akit menesztettek állásából – igaz, később a munkaügyi bíróság neki adott igazat. Egy forrásunk szerint Naszvadi, akit addig nem érdekelt a politika, a Fidesznél „felnyomta” korábbi munkaadóját. A párt ezt egy képviselői hellyel hálálta meg, így az egykori ügyvezető még nagyobb súllyal támadhatta a szocialista polgármestert, akit az európai csalás elleni hivatalnál is feljelentett.
Ismerői szerint Szabó se kiköpni, se lenyelni nem tudta nagy formátumúnak nem nevezhető politikustársa támadásait. „Sőt, a nevét sem mondta ki. Az egyik testületi ülésen véletlenül mégis megtette, mire hirtelen a szája elé kapta a kezét. Ez a kicsinyes hozzáállás abból fakadhatott, hogy Lóri mindig igyekezett erősen kontrollálni a dolgokat, és nehezen emésztette meg, ha nem ő irányít” – jegyezte meg egy a helyi közéletet jól ismerő forrásunk. Hozzátette: az utóbbi hónapokban a polgármester mintha elbízta volna magát, úgy gondolhatta, a hétmilliárd forintnyi támogatás egyenes utat jelent számára a városvezetői székbe a következő négy évre is.
Szabó Loránd azonban ahelyett, hogy sikerei csúcsára ért volna, elcsúszott egy banánhéjon. 2008 végén egy testületi ülésen azzal vádolta meg Naszvadit, hogy hatmillió forint kárt okozott annak idején a kistérségi társulásnak. A fideszes képviselő erre rágalmazásért feljelentette, és a pert első fokon meg is nyerte. Szabót a bíróság százezer forint megfizetésére kötelezte, de az igazi problémát természetesen nem ez jelentette, hanem az, hogy ha másodfokon jogerőssé válik az ítélet, akkor távoznia kell posztjáról. Éppen ezért megpróbálta „visszacsinálni” a történteket: kétmillió forinttal és egy tanácsnoki állással kínálta meg Naszvadit. Egyik forrásunk szerint ez is arra utal, hogy Szabó nem hitte el, hogy nem tud ura maradni a helyzetnek. Nem érzékelte, hogy politikai ellenfelének éppen kapóra jön az eset: a pénz közvetítő útján történt átadásáról a Hír Tv videofelvételt készített, a polgármester ellen pedig vesztegetés miatt indult nyomozás – az ügy a napokban került az ügyészséghez. Időközben, július 2-án már a rágalmazási ügyben is jogerős, Szabóra nézve elmarasztaló ítélet született. Posztjától azonban már nem foszthatták meg: június 17-én indoklás nélkül lemondott.
Ezzel az MSZP a Dél-Dunántúlon az egyik legerősebb helyi politikusát, Dombóvár pedig a város egyik legsikeresebb vezetőjét veszítette el. Az ügyet közelről ismerők egyike úgy fogalmaz: „Lóri a lobbi és az érdekérvényesítés szempontjából kiváló politikus, de az a típus, akinél a cél szentesíti az eszközt, és aki bárkin keresztülgyalogol. Emiatt alkalmatlan a polgármesteri tisztség betöltésére”.
2009. 07. 10. (XIII/28)
