Fotó: Somorjai László
A szociális rendszer átalakítását és egyúttal a közmunkaprogram bővítését
tervezi a kormány – erről Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beszélt a kabinet és
az MSZP vezetésének dobogókői tanácskozása után múlt héten. A családtámogatás
esetében az alanyi jogot nem kérdőjelezik meg, viszont elképzelhető, hogy
növekedni fog a természetbeni juttattások aránya. Továbbá érdekeltebbé tennék az
önkormányzatokat a közmunkaprogramok bevezetésében, valamint piaci szereplők
bevonásával negyedévenként 120 óra munkához juttatnák az erre alkalmas
állástalanokat. Ezenkívül képeznék a szociális segélyben részesülő fiatalokat,
valamint fokozatosan növelnék a minimálbér és a segély összege közötti
különbséget.
Bár a miniszterelnök hangsúlyozta, programjuk nem a monoki rendelettel kezdődött,
kétségtelen, hogy a széles körben népszerű önkormányzati döntés felgyorsította a
kormányzati cselekvést. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen korábban
hozott rendelet szerint csak azok részesülhetnek gyermekvédelmi támogatásban,
ahol a gyermek óvodába vagy iskolába jár; az önkormányzat által folyósított
segélyeket pedig csak azok vehetik fel, akik annak ellenértékét ledolgozzák.
Monok példáját több település is követte, illetve követi, ám Kállai Ernő
kisebbségi ombudsman állásfoglalása szerint ezek a rendeletek törvény- és
alkotmányellenesek, sőt, felmerül a közvetett diszkrimináció lehetősége is. Az
érintett önkormányzatok vezetői azonban nem hátrálnak: Szepessy Zsolt, Monok
polgármestere például országos ügydöntő népszavazást kíván kezdeményezni a
segélyezési rendszer átalakításáról.
A témához kapcsolódó vitákban nem mindig egyértelmű, hogy arról van-e szó, hogy
a segélyért meg kell dolgozni, vagy arról, hogy a segély helyett közmunkát
biztosít az önkormányzat. Márpedig ez lényeges különbség. Amíg Monokon az előbbi
– jogilag nehezen védhető – logikát alkalmazzák, addig például Sárospatakon az
utóbbit. Aros János, a város fideszes alpolgármestere lapunknak kifejtette: a
több mint egy hónapja hozott rendeletük értelmében a szociális segélyben
részesülőknek közhasznú munkát ajánlanak fel, és ha ezt az illető elfogadja,
akkor már nem segélyt, hanem munkabért kap. Ha viszont nem fogadja el, és orvosi
igazolást sem hoz alkalmatlanságáról, nem kap segélyt sem. „Az eddigi
tapasztalatok alapján jól működik a rendszer: csak azok nem fogadják el a
munkalehetőséget, akik feketemunkából vagy más alternatív forrásból biztosítják
a megélhetésüket. Közmunkásaink a polgármesteri hivataltól kezdve a köztereken
át a parkolókig számos helyen dolgoznak, és minimum nettó 60-70 ezer forintot
keresnek” – mondta az alpolgármester, aki hangsúlyozta, a monoki rendeletnél
enyhébb, „segély helyett munka” logikára alapuló megoldás nem törvénysértő.
Ellentétben másik rendeletükkel, amely szerint rendszeres gyermekvédelmi
támogatást csak akkor kaphat egy család, ha iskolába vagy óvodába járatja a
gyermekét. Mint mondta, tisztában vannak azzal, hogy ez az érvényes
jogszabályokkal ellentétes, egyelőre azonban várják a közigazgatási hivatal
konkrét állásfoglalását.
A csaknem 14 ezer fős Sárospatakon egyébként 464 segélyezettet tartanak nyilván,
akikre évente 150 millió forintot költenek. Az összeg 90 százalékát a központi
költségvetés fedezi, de – mint Aros János kiemelte – a fennmaradó 15 millió
forint előteremtése is komoly teher a 400 milliós forráshiánnyal küszködő
önkormányzaton. „Mivel a közmunka esetében is ugyanilyen a finanszírozási arány,
szívesebben fizetnénk ennyi pénzt, ha az végeredményben a településért végzett
munkára fordítódik” – fogalmazott a városvezető. Hozzátette: egyetlen
problémájuk, hogy egy hónap alatt az egész évre szóló közmunkakeretük kimerült.
A sárospataki törekvésekkel még Rostás László, az Országos Cigány Önkormányzat
egyik alapítója, tanácsnoka is egyetért. „Ha nem a segélyért kell megdolgozni,
hanem közmunkalehetőséget biztosítanak az állástalanoknak, az hasznos. Ez
visszavezet a munka világába, valamint kiszűrhetők azok, akik valójában nem
rászorulók” – fogalmazott a korábban szociális munkásként tevékenykedő szakértő.
Szerinte még azon is el kellene gondolkozni, hogy a családi pótlékot és a
gyermekvédelmi támogatást óvodába és iskolába járáshoz kössék. „Ha a cigányság
szocializációja nem gyorsul fel, nemcsak a többségi társadalomnak, hanem
magunknak is ártunk” – fogalmazott.
2008. 07. 04. (XII/27)
