A nemzetközi sajtót is bejárta már a hír, hogy Budapesten szélsőséges
csoportokból verbuvált tüntetők szétverték az aktuális évi Meleg Méltóság
Menetét. Ismét előkerült a vízágyú és a könnygáz, ennek ellenére a különféle
maskarákba öltözött meleg aktivistákat úgy kellett kimenteni a maszkos gerillák
gyűrűjéből. Az obszcén szavakat skandáló huligánok megtámadták azt a rendőrautót
is, amelyben Lévai Katalin szocialista európai parlamenti képviselő és a
másságát nyíltan vállaló Szetey Gábor volt államtitkár próbálta elhagyni a
teret. Kő találta el Léderer Andrást, az SZDSZ Új Generáció elnökét, melegjogi
aktivistát, és megverték Horn Gábor szabad demokrata ügyvivőt és Orosz Józsefet,
a Klubrádió riporterét is, aki az ügy kapcsán nyilvánosság előtt ismerte el,
hogy meleg. Az összecsapásokban 12 rendőr sérült meg.
Bár a miniszterelnök lapzártánk utánra kért részletes jelentést a Legfőbb
Ügyészségtől és a rendőrség felső vezetésétől, a végeredmény hiányában is
olyan súlyosnak ítélte a kialakult helyzetet, hogy már másnap kezdeményezte a
legfőbb közjogi méltóságok találkozóját. Az Országgyűlés elnöke, az
Alkotmánybíróság elnöke és a Legfelsőbb Bíróság elnöki jogkörében eljáró
elnökhelyettese elfogadta a meghívást, és Sólyom László is „kollegiális
kötelességének” nevezte, hogy részt vegyen a rögtönzött megbeszélésen,
szükségesnek ítélte ugyanakkor a találkozó pontos céljának tisztázását.
A kormányfő másik kezdeményezése a „jogos nemzeti önvédelem” és a „demokratikus
büszkeség” jegyében fogant Magyar Charta volt, melynek nagygyűlését szeptember
6-ára hirdette meg. Próbálkozásával azonban – úgy tűnik – egyedül maradt. A
Fidesz már be is jelentette, hogy nem vesz részt a meghirdetett gyűlésen, mivel
szerintük rendőrségi ügyről van szó, amely nem összefogást igényel, hanem a
szakmai analfabetizmus felszámolását. Kósa Lajos, a párt alelnöke ráadásul nem
igazán tudja elképzelni, hogy – miként nyilatkozta – „az Alkotmánybíróság elnöke
chartába tömörül a homokosok egyesületének vezetőjével”.
Fodor Gábor úgy nyilatkozott, hogy az SZDSZ csak akkor lesz jelen az eseményen,
ha az nem pártrendezvény lesz, hanem más politikai erők is támogatják. A párt
ifjúsági tagozata pedig nem hiszi, hogy egységes az MSZP álláspontja a
kérdésben, ha Verók István, Terézváros szocialista polgármestere nyílt levélben
javasolja a „rendbontóknak és magamutogató balhékeresőknek”, hogy a világörökség
részét képező Andrássy út helyett máshol keressenek maguknak csatateret. A
polgármester persze sajátjainak is üzen, amikor azt kérdezi: „Nincs jogszabály
és nincs felelős személy se, aki felvállalná az ilyen események, rendezvények
megakadályozását?”
Szocialista forrásaink szerint egyelőre azért sem tudott egységfront kialakulni
a miniszterelnök mögött, mert Gyurcsány senkivel sem egyeztette chartás ötletét,
másfelől pedig a párt támogatottságára érzékenyek elhibázott lépésnek tartják az
ilyen „kockázatos” és „népszerűtlen” üggyel történő kampányolást. Márpedig
egyelőre két malomban őrölnek a kormánypártban, hiszen a „régi motorosok” nem
nézik jó szemmel, hogy a miniszterelnök környezetébe tartozó személyek az MSZP-t
melegjogi aktivista szerepkörébe igyekeznek belevinni.
Baloldalon és a liberálisok között ráadásul abban sincs egyetértés, hogy a
rendelkezésre álló jogszabályok alkalmasak-e a hasonló atrocitások hatékony
megfékezésére. Érdekes módon éppen a tüntetésen tettleg inzultált Horn Gábor
szabad demokrata ügyvivő állítja, hogy nem törvénymódosításra van szükség, hanem
a meglévő jogszabályok megfelelő alkalmazására. Bárándy Gergely MSZP-s képviselő
ezzel szemben – az Alkotmánybíróság egyértelmű állásfoglalása ellenére – ismét
feltette a régi lemezt a gyűlöletbeszéd- és a gyülekezési törvény módosításáról.
A KDNP-s Lukács Tamás szerint nyílt provokációnak minősül, hogy a
melegfelvonulás résztvevői a hagyományos keresztény felekezetek jelképeit is
használták és a hívő emberek számára szent dolgokat figurázták ki (az egyik
résztvevő egy Jézus arcát modern stílusban ábrázoló plakátot vitt végig a
meneten, amelyre nagy betűkkel az volt ráírva: Jézusnak is két apja volt; egy
másik meleg férfi papi ruhába öltözött, kezében Bibliát és kettős keresztet
tartott).
„Ha az volt a céljuk a felvonulással, hogy provokálják a többségi társadalmat,
akkor ez sikerült, és ennek következményei is lettek, még ha nem is a többség
egyetértésével” – vallja a képviselő, aki nem szeretné, hogy a „meleglobbi”
kormányzati segítséggel zajló térnyerése a holland modellbe torkolljon, ahol is
egyes pártok már a pedofília legitimálásáért emelnek szót a parlamentben. (Éppen
a KDNP sérelmezte, hogy a melegfesztivál plakátján félmeztelen kisgyerekek
voltak láthatóak.)
Lukács is úgy véli, hogy „kockázatos játékot játszik a kormány”, amikor nem
fékezi meg a rendőrség által jól ismert rendbontókat a meglévő jogszabályi és
rendészeti lehetőségek alkalmazásával.
Tamás Pál szociológus szerint a melegkérdés azért tud újra és újra felbukkanni a
közbeszéd szintjén, mert a többi kisebbséggel ellentétben a homoszexuálisok egy
„magukat nagyon harcosan láthatóvá tevő kisebbség”, akik komoly erőfeszítéseket
tesznek azért, hogy a többségi társadalom észlelje a jelenlétüket. Ám, míg az
amerikai világban ez a fajta „testpolitika” eredményes tud lenni és fontos része
a kommunikációnak, Európában a többség nem szereti, ha olyan kérdésekben tartják
össztűz alatt, melyek számukra nem fontos ügyek.
„Ha a melegek nem generálnának folyamatos témákat az őket megillető jogokról,
akkor a többségi idegenkedés nem jelentkezne ellenvéleményben” – állítja a
szakember, hozzátéve, hogy a múlt hétvégén is a melegmozgalom azon szárnyát érte
atrocitás Budapesten, mely a szimbolikus másság utcai önfelmutatására épített.
„Az agresszív elutasításnak – teszi hozzá Tamás Pál – természetesen semmi köze a
társadalmi többség toleráns idegenkedéséhez: politikai kérdésről van szó, mivel
a kelet-európai posztszocialista országok közül egyedül hazánkban jöhetett létre
egy olyan »urbánus gerillamozgalom«, melynek név szerint ismert tagjai
büntetlenül ténykedhetnek immár három éve.”
2008. 07. 11. (XII/28)
