hetilap

Az elmúlt napokban azt állították, hogy a kormány számára a politikai elit
megfigyelése azért szükséges, mert csak ezzel tudják biztosítani a kisebbségi
kormány­zás feltételeit. Az idő­pontok viszont nem stimmelnek. Márciusban
született a határozat, de az SZDSZ csak április elsején lépett ki a kormányból.
Nem ellentmondás ez?

–A miniszterelnök többször is nyilatkozta, hogy amikor értesültek a
népszavazás eredményéről, akkor alaposan végiggondolták a politikai
lehetőségeket. Sőt, jóval korábban, Dessewffy Tibortól, az egyik tanácsadójától
rendeltek egy tanulmányt a kisebbségi kormányzásról. Ennek a gondolkodásnak lett
az eredménye ez a titkos kormányhatározat, amelyet egyébként a szabad demokrata
miniszterek sem ismertek. A határozat a népszavazás után született meg, tehát az
időpontok igazolják a mi feltevésünket.

Emellett, ha számba vesszük azokat az értelmezéseket, amiket a kormány mondott,
akkor is erre a következtetésre kell jutnunk. Például azt mondták, hogy az
önkormányzatok szerepeltek az 1998-ban hozott eredeti határozatban, ezzel
szemben abban csak a hivatalok szerepeltek, azaz választott politikust nem
lehetett megfigyelni. Másrészt, az uniós pénzek biztonságára hivatkoztak, noha
éppen ők szű­kítették le 2004-ben, amikor beléptünk az unióba, a határozat
„kiterjesztését”. Miért most, 2008-ban a népszavazás után jöttek rá arra, hogy
az uniós pénzekre vigyázni kell?

Aztán itt van az a kérdés is, hogy mit ér a nemzetbiztonsági védelem. A BKV
ilyen védelem alatt áll. Kérdezem, segített-e a fővárosnak ez abban, hogy a
buszbeszerzési botrányt elkerüljék. Segített-e ez abban, hogy a hárommilliárd
forintos kommunikációs tanácsadás megkötését megakadályozzák? Hiszen aki egy
kicsit is jártas az élet dolgaiban, az tudja, hogy hárommilliárd forint
kommunikációs tanácsokért akkora összeg, melynél joggal felmerül, hogy valami
nem stimmel. Szóltak Demszkynek?

Az is zavaros, hogy milyen „gondolkozás” mentén kerültek fel intézmények a
megfigyeltek listájára. A CD Hungary nevű vállalat rajta van ezen a listán, noha
privatizálták, tehát magáncég. Ugyanígy a Malév is rajta van, noha megvették az
oroszok. Miért pont az oroszokat figyeljük meg? A KLM-et és a Lufthansát miért
nem? Mondok még valamit. Rajta vannak ezen a listán a közmédiumok. Nesze neked
sajtószabadság! Ezek szerint a titkosszolgálat, mint a régi időkben, az
újságírók telefonjait szabadon lehallgathatja.

Nyilván működik a külső kontroll ilyen esetekben.

–Ez egy fontos trükk, ugyanis a személyes telefonok lehallgatásához bírói
engedély szükséges, de mivel az MTI és a televíziók, rádiók munkatársai az
intézményeik telefonját használják, így ezeket meg lehet figyelni. Kikerülték a
bírói engedélyt, ugyanis ez esetben az engedélyt Draskovics Tibor adja ki. Egy
olyan miniszter, aki pénzügyérként azért bukott meg, mert becsapta a főnökét, és
nem tartotta be a vonatkozó törvényeket. Erről maga Gyurcsány Ferenc írt a
könyvében. Na most egy ilyen emberben lehet bízni?

A kormányzati magyarázatok több sebből véreznek. Egyetlenegy logikus magyarázat
lehet: meg kell zsarolni mindenkit, akit csak lehet.

Miért, Debrecen polgármesterét meg lehet zsarolni?

–Engem konkrétan nem hiszem. Ráadásul én az egyik legharcedzettebb politikus
vagyok a mezőnyben. Voltam én már minden, olyan, aki örömlányokra vadászik a
hivatali kocsijából, voltam helyi maffiafőnök, sőt, panamavezér. Pedofil még
nem. De nézze, megfigyelnek itt vagy két-háromezer politikust. El tudok képzelni
olyant, hogy valakit megzsarolhatnak a hivatali telefonján történt beszélgetés
kapcsán. Nemcsak nagy ügyekre kell gondolni. Egyébként tudok konkrét példát,
hogy egy teljesen kis ügyben hogyan próbáltak meg elintézni egy köz­tisztviselőt
úgy, hogy nem is az ő telefonját hallgatták le, hanem egy másikat.

Ha egy polgármester nem válaszol kitérően egy olyan telefonhívásra, amelyben
valaki a gyermeke iskolai felvételijének az elbírálásához kéri a segítségét,
azonnal megvádolható hivatali hatalommal való visszaéléssel. Nagyon veszélyes
dolog ez. De nemcsak hivatali ügyekben, hanem magánéleti kérdésekben is lehet
valakit kellemetlen helyzetbe hozni, és utána azt mondják: nézd csak, itt van
egy kis kazetta, hallgasd meg, akarod, hogy valamelyik rokonod erről értesüljön?
Innentől kezdve már a magánszférába hatolnak, ami elképesztő veszélyeket rejt.


A miniszter kölcsönös együtt­működésről beszélt a parlamentben.

–Ha valóban az együttműködésemet kérik, akkor szólhattak volna. Egy normális
országban a következő módon történtek volna a dolgok. Felhív engem a
titokminiszter munkatársa, és azt mondja nekem, tisztelt polgármester úr, úgy
gondoljuk, sok szempontból kockázatos ügyeitek vannak, nem a saját hibáitokból,
hanem a megkeresések alapján. Segíteni szeretnénk.

Na, erre nem került sor. Sőt, az elmúlt időszakban soha semmilyen megkeresést
nem kaptam a titkosszolgálat részéről. Pedig Debrecenben menekülttábor működik,
itt van az ország egyik legnagyobb honvédségi laktanyája, és nemzetközi
repü­lőterünk van. Soha egy árva levelet nem kaptam még semmilyen ügyben,
amelyből az derülne ki, hogy kérik az együttműködésemet. Most meg egyszer csak
kapok egy ilyen levelet, ami­ről azt állítják, hogy együttműködésről szól.

Ön szerint akkor miért küldték egyáltalán ki ezt a tájékoztatást, hiszen,
titkos rendelet lévén, nem lett volna muszáj?

–Máig nem értem. Küldenek ide egy levelet, ami nincs aláírva, nincs
kiadványozva, nincs záradék rajta, nincs titkosügyi adatokkal felszerelve, nincs
rajta sorszám, nem jó rajta a pecsét, tehát minden formájában hibás. Ráadásul
butaságot tartalmaz, mert azt írják, hogy a nekem küldött példány az első számú
eredeti, miközben szemmel láthatóan nem az. Éppen ezért azt akartam megkérdezni
Szilvásy Györgytől, miért csinálták az egészet. A válaszból ezt nem tudtam meg.
Nem tudom, hogy egyszerűen dilettantizmusból vagy gátlástalanságból és tökéletes
rosszindulatból tették mindezt.

Az a demokrácia végét jelenti, amikor egy kormány, amely ugyan jogilag még nem
bukott meg, de politikailag igen, ilyen eszközökhöz nyúl. Miután ez az egész ügy
kiderült, Szilvásy nyilvánosságra hozta a korábbi kormányhatározatokat is,
azokkal kapcsolatban ugyancsak egy csomó aggályt lehet felhozni. Agyrém, ami
ebben az országban folyik.

Az elmúlt években minden ciklusban voltak titkosszolgálati jellegű botrányok.
A Horn-kormány alatt a Zefirus-ügy, az Orbán-kormány alatt a megfigyelési-ügy,
illetve történt egy fura önfelgyújtásos akció…

–… ez utóbbiról nem hallottam.

Szóval: miért lengi be állandóan valami titokzatos gyanú a titkosszolgálatok
ügyét?

–Nézze, ha jól megfigyeli, ezek mind szocialista időszakhoz köthetők.
Egyszerűen a régi elvtársak zsigereiben van, hogy képesek ilyen eszközökhöz
nyúlni.

De Kövér Lászlót sem szerették a szocialisták!

–Mondok én magának egy nagy titkot. Most is sok fideszes politikus van, akit
nem szeretnek a szocialisták. Na és?

Kende Péter írt egy könyvet „A titkos magyar szolgálatok” címmel, amely azt
sugallja, hogy tulajdonképpen a politikai erők minden ciklusban felhasználták a
titkosszolgálatokat céljaikra.

–Ha Kende Pétert autentikus forrásnak tekintjük, akkor Mónus Áront, a New
York–Jeruzsálem–Buda­pest-tengely nagy szakértőjét is, vagy az egyetlen élő
agydonort, Kelemen Annát is bevonhatnánk a diskurzusba.

Nem szórakozni kívánunk Kövér Lászlóval, csak azt érzékeltetni, hogy minden
ciklusban vita tárgya volt a titkosszolgálatok működése a politikai elitben,
noha soha egyetlen ügyben sem bizonyosodott be, hogy a politika törvénytelenül
használta volna a céget.

Révész Máriusz fideszes ország­gyűlési képviselő, aki kívülről hallgatta
az interjút, melyet a parlament Vörös tárgyalójában vettünk fel, ekkor
váratlanul közbeszólt:

–Az én ügyemben bebizonyosodott ez, amikor az előző ciklusban a Mucuska-gate
ügyben lehallgattak.

Igen, ez lehetséges, de nem lett ez az ügy közbeszéd tárgya.

(Próbáltunk helytállni Révész Máriusszal szemben, aki pont akkor szólt közbe,
amikor már-már azt hittük, hogy a riposztokban jártas Kósát talán sikerül
megfognunk.)

Révész Máriusz: –Azért nem lett ügy belőle, mert a sajtó nem írta meg,
hanem elhallgatta.

–Itt a válasz – vette vissza a szót Kósa Lajos. Majd egy kérdést
szegezett nekünk: – Egyébként miért pont ezen a területen lenne rend az
országban, mondjon egyetlen területet, ami a kormányhoz tartozik, és jól működik?
A közelmúltban, amikor a magyar fociválogatott kikapott Máltától, amely csapatot
állítom, hogy Debrecen akármikor elverne, az edző azt mondta, hogy ebben az
országban semmi sem működik jól, miért pont a foci működne.

Tudnánk azért olyan dolgokat mondani, amelyek működnek.

–Olyant, ami a kormányhoz tartozik?

Nem a mi tisztünk a kormányt megvédeni, de nyilván nem minden fekete és
fehér.

–Nehéz lenne bármi jót is mondani, ilyen mély, általános válság nem volt
ebben az országban.

Csak arra szerettünk volna utalni, hogy biztos-e abban, hogy a
Nemzetbiztonsági Hivatal a Fidesz-érában is jól működött?

–Én polgármester vagyok, nem ez a szakterületem, az erről szóló szakmai
vitát nem velem kell lefolytatni.

A kétharmados nemzetbiztonsági törvény egyébként nagyon szigorú keretek közé
szorítja a szolgálatok és a politika kapcsolatát. Miért tart ön a
meg­figyeléstől?

–Valóban szigorú törvények szabályozzák a titkosszolgálatok működését, de
úgy érzem, hogy most elérkeztünk egy határig. Ha a kormány nem vonja vissza ezt
a határozatát, akkor megszűnhet a demokrácia Ma­gyar­országon, hiszen lehetővé
válik a teljes politikai elit lehallgatása és titkos megfigyelése.

Megfigyelték Orbán Viktort?

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek