Szerinte arról van szó, hogy egy óriásvállalatot a törvények ügyes
mozgatásával 5-10 ember „lenyúl”, azaz száz százalékban a saját befolyása alá
vonja, noha egyébként messze nem tulajdonosa az egész cégnek. A szocialista
képviselő elmondása szerint három párt képviselőjével is megbeszélte az ügyet. A
saját pártjában azzal nyugtatták meg, hogy minden meg van beszélve. „Meg van
beszélve – egy igazi törvényhozási indok” – foglalta össze Szanyi ironikusan az
MSZP-s indokot. „A Fidesztől is kérdeztem: Ti ezt meg fogjátok szavazni? Igen –
mondták. – És melyik változatot? – kérdeztem, mivel ez már az ötödik változat. –
Tiborkám, a szöveg nem befolyásolja a mi politikai elkötelezettségünket – szólt
a válasz.” Szanyit az elviekben a szabad versenyt támogató SZDSZ indoklása lepte
meg a legjobban. „Természetesen az elvi politizálásnak is megvannak a határai,
és ezek forintban is kifejezhetőek” – hangzott a közelebbről megnevezni nem
kívánt szabadelvű képviselő válasza.
A lex Mol-ként ismert törvény célja, hogy megóvja az olajvállalatot a külföldi –
az osztrák OMV által tervezett – felvásárlástól. A törvényt szinte egyhangú
többséggel támogatta az országgyűlés, noha az Európai Unió tiltja a szabad
tőkeáramlás korlátozását.
Szanyi egy hallgatói kérdésre azt mondta: a történtek után megfordult a fejében
a lemondás, ám végül úgy döntött, fontosabb, hogy „egy hanggal több legyen”, aki
foglalkozik a kérdéssel.
„Azt látom, hogy a parlament harmada már be van annyira rágva a folyamatokra,
hogy cselekedni is képes. Ha ez egy kritikus tömeget elér, akkor a mai
parlamenti mandátumok egy nagyon speciális átszerkesztése kapcsán akár új
kormánytöbbség is kialakulhat” – mondta. Az elmondottakat egy rövid példán – ami
„picit több, mint elméleti” – keresztül világította meg. „Tegyük fel, hogy
feláll száz-száz fideszes – szocialista képviselő, és azt mondja: nemzeti közép
nagykoalíciót állítanak fel.” Ennek megvalósulása Szanyi meglátása szerint csak
szervezőerő kérdése.
2007. 11. 02. (XI/44)
