hetilap

Fotó: Archív

„Vallástalan közegben nőttem föl, így is jártam iskolába, még az egyetemi
éveim elején is így volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtem a későbbi
feleségemmel, aki viszont gyakorló katolikus családból származik. Onnantól
kezdve mindenfajta változások álltak be az életünkben. Én személy szerint elég
hosszú utat tettem meg, hogy azt a mondatot ki tudjam mondani, hogy hívő
keresztény ember vagyok” – így vallott hívővé válásáról egy 2005. decemberi
adventi találkozón Orbán Viktor.

Az út valóban hosszú volt. Pünkösti Árpád Szeplőtelen fogantatás című könyvében
idézi Orbán egyik osztálytársát, aki szerint „Viktor csak akkor látta a
templomot, ha az oldalához gurult a labda”. Az újságíró úgy véli, hogy
elképzelhető ugyan, hogy az erős katolikus családi hagyományokkal rendelkező
Lévai Anikónak szerepe volt Orbán vallás felé fordulásában, ugyanakkor személyét
ebben a vonatkozásban hiba lenne túlértékelni. A két fiatal ugyanis 1986-ban
kötött házasságot – csupán polgári szertartás keretében –, ám Orbán 1993-94-ig
kérlelhetetlenül antiklerikális maradt. Ezzel kapcsolatban kötelező jelleggel
szokás idézni a „Csuhások! Térdre, imához!” jellegű kiszólásokat, amelyek a
Fidesz-frakció padsoraiból hangoztak el rendre, amikor KDNP-s politikusok
szólaltak fel a parlamentben, vagy a pápalátogatást cápalátogatásként
aposztrofáló szintén fideszes szóviccet.

Az antiklerikalizmus nemcsak radikális külsőségekben nyilvánult meg, hanem
részét képezte a párt – liberális – ideológiájának is. „Vannak-e garanciák arra
nézve, hogy az egyházak nem avatkoznak be közvetlenül a politikai életbe, nem
gyakorolnak közvetlen befolyást az államra?” – tette fel a kérdést 1991-ben az
Országgyűlésben Orbán, majd az egyházak költségvetési támogatása ellen érvelt,
mondván, hogy ez függőséget teremt állam és egyház viszonyában. A politikai
katolicizmust erőteljesen képviselő MDF-ről is megvolt Orbán véleménye: szerinte
az egyházakban politikai szövetségest kereső párt egy olyan „elkorhadt, régi
világot képvisel”, amely soha többé nem fog Magyarországra visszatérni, az a
gondolatvilág pedig, amellyel „kéretlenül boldogítani akarják a nemzetet”,
idegen a huszadik század végi modern társadalomtól.

1993-ban azonban Orbán vezetésével a Fidesz lassan, de biztosan jobbra mozdult,
ami szükségszerűen együtt járt a valláshoz és a történelmi egyházakhoz való
viszony változásával is. Erre az időre esik, hogy az Orbán házaspár két
gyermekét Iványi Gábor metodista lelkész megkereszteli, sőt házasságukat is
megáldja (lásd keretes írásunkat). Továbbá működik már egy laza, reformátusokból
álló „vallási tagozat” a párton belül, melyet Balog Zoltán és Németh Zsolt neve
fémjelez. Amíg Pünkösti Árpád szerint a váltás pusztán jól kimért politikai
számítás eredménye, és nem kapnak benne szerepet vallási motivációk, addig
Debreczeni József politológus úgy látja, hogy Orbán „pálfordulásában” e kettőt
nem lehet sebészi pontossággal szétválasztani, bár kezdetben talán a taktikai
megfontolás volt hangsúlyosabb. Szerinte már a Csurka radikalizmusával szemben
megfogalmazott Demokratikus Charta kapcsán – amelyben SZDSZ-es politikusok
együttműködtek a szocialistákkal – „derengeni” kezdett a Fidesz elnöke számára,
hogy a baloldalt a jövőben ez a két párt fogja meghatározni. A „jobbra át”
azonban csak az 1994-es választási vereség után vált egyértelművé. Ebben Orbán
rövid idő alatt ért el nagy sikereket. Jó példa erre az az epizód, amelyet
Debreczeni említ Orbán Viktorról szóló könyvében. 1995-ben a Fidesz, az MDF és a
KDNP által köztársasági elnöknek jelölt Mádl Ferenc bemutatásán az Erkel
Színházban az első sorban ülő pártelnökök mellé megérkezik Paskai László
bíboros, esztergomi érsek, Magyarország főprímása. Az egyházi főméltóság
„mosolyogva nyújtja a jobbját, csakhogy nem a közvetlenül mellette ülő Giczy
Györgynek, hanem előtte átnyúlva előbb Orbán Viktornak. Giczy visszakapja a maga
mozduló kezét, az arca egyre zöldebb, míg a prímás hosszan parolázik a Fidesz
elnökével”. Amit ekkor még csak sejteni lehetett, az az 1998-as választások
során nyilvánvalóvá válik: az úgynevezett történelmi egyházak nem az időközben
szétszakadt KDNP-t, hanem a Fideszt támogatták.

Fotó: Somorjai László

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek